Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 2. szám - Megjegyzések
Megjegyzések. Si* lésére, ha már a hivatalos tanterv e fontos tárgyakkal oly mostohán bánt el. Hogyan tehetjük ezt? erre szeretnék némi szerény útmutatást nyújtani a nyíregyházi Kálvineum tanítónőképzőjében folytatott gyakorlat alapján. 1. Ügynevezett zenedélutánokat rendezünk, hol érdeklődő szülők, rokonok, barátok jelenlétében, tehát nyilvánosan mutatják be növendékeink addigi zenei tanulmányaik eredményeit. Az errevaló készülés nem jelent nekik külön megterhelést, mert a rendes zongora, ének, illetve karének órák alatt készülnek el feladatukra. Miből áll egy ilyen zenedélután műsora? A magja rendszerint egy 15—20 perces felolvasás vagy előadás valamelyik nagy zeneszerzőről, életéről, műveiről, melyet azután a többi számok illusztrálnak is zongorán, hegedűn, énekben, kis karénekekkel. Mindez a növendékekből kerül ki, a felolvasó, a hangszereken játszók, énekesek, sőt még a karénekek vezetői is. Minden osztálynak van egy úgynevezett osztály karéneke, melyet saját maguk tanítanak be, s vezetnek is, én csak az éneklendő műveket adom, s a legszükségesebb irányítást. Épígv a többi számoknál is. Mi ezeknek a zenedélutánoknak a pedagógiai értéke? A növendékek megszokják a nyilvános szereplést, amire mint leendő tanítónőknek úgy is nagy szükségük van. Megismerkednek zeneszerzők életével, műveivel, melyeket ügyesebb hangszerjátszó növendékek bemutatnak, mely műveket talán önmaguknak nem volna alkalmuk sem megismerni, sem eljátszani. Gyakorolják magukat a karvezetésben, amire esetleg mint tanítónőknek megint nagy szükségük lehet ; hiszen a gyermekkart majd minden iskolában vezetniük keli. Csak úgy megemlítem, hogy nálunk speciálisan még egy másik jelentős szerepe is van ezeknek a nyilvános zenedélutánoknak, az t. i., hogy az itt befolyó önkéntes adományokból (50 P körülbelül egy alkalommal), tartjuk karban és javítjuk hangszereinket, melyekre iskolánk anyagiakban való nem túlságos gazdagsága miatt bizony nem igen jut fedezet (államsegélye t. i. a tanítónőképzőnek egy fillérje sincs !). Ilyen zenedélután legutóbb december t8-áu volt. 2. Az önképzőkörökben is rendszeres zenei nevelés folyik. Ilyen zenei önképzőkörön egy-egv növendék előadásában, vagy felolvasásában különböző zenei irányok, stílusok, zenei formák, esztétikai és pedagógiai problémák, egyes országok, népek zenéje, nagy mesterek élete és művei kerülnek megismertetésre, természetesen lehetőleg itt is mindent illusztrálnak énekkel, vagy zongorával. Nagy értéke ezeknek az önképzőköröknek, hogy itt a növendékek megtanulnak zenét hallgatni, megtanulják, hogy mit akar kifejezni egy zenemű, s azt hogyan fejezi ki. Megismerik a zenei formák boncolgatásával, azoknak részletes illusztrálásával a zenei építkezés struktúráját. Tudatosan is tudják hallgatni és élvezni a művet. 3. Miután a tanító- és tanítónőképzőkben intenzívebben foglalkoznak a zenével, néhány helybeli középiskola önképzőkörének vezetőjével elhatároztuk, hogy műsorainkat akképpen cseréljük ki az egyes iskolák között, hogy kiki azt ad a másiknak, amiben az illető iskola, a maga iskolatípusánál fogva gyengébb, pl. : a tanítónőképző tartana a gimnáziumban fentebb vázolt zenei önképzőköröket. Kitűnő szolgálatot tenne ilyen önképzököri ismeretterjesztő előadások alkalmával egy grammofon, melyen még jobban lehetne illusztrálni az említésre méltó műveket, akár zenekari vagy más nagy együttes előadásában is. Hogy a növendékeknek mennyire neun teher és milyen szívesen foglalkoznak az olyan dologgal, mely tetszésüket megnyeri, s melyet kedvvel csinálnak, megemlítem a mi tavalyi (1937 május 2) Kodály hangversenyünket, melyen a szerző maga is jelen volt. Iirre a hangversenyre, hogy méltóan elkészülhessünk, természetesen nem volt elég a rendes tantervi egy énekóra. A növendékek minden reggel, tanári kényszer nélkül! feljöttek naponként y28 órára, s 8 óráig karéneket tartottunk. Sőt, mikor betegségem miatt nem mehettem be az iskolába, akkor is pontosan ott volt mindenki a reggeli karéneken, s mikor először felmentem hozzájuk (kb. 5 nap múlva), boldogan leptek meg annak a darabnak eléneklésével. amelyet meg azután akartam nekik megtanítani. (A jól sikerült hangverseny után minden növendékem megkapta Kodály professzortól a Pünkösdölő egy dedikált partitúráját.)
