Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 2. szám - Pénzes Zoltán: Család és iskola érintkezése gimnáziumaink mai gyakorlatában
60 Pénzes Zollün : Család és iskola érintkezése gimnáziumaink gyakorlatában. tanítása sokkal közelebb jár a nemzetneveléshez, mint a szaktárgyi, öncélú művészetfilozófiai magasságokhoz. Távol áll tőlünk az irodalomtanítás színvonalának süllyesztése, de semmi szükség sincsen arra, hogy fejlődő értelmű tanítványaink nagyhangú irodalmi felfogásokkal dobálózzanak és tetszelegjenek az irodalmi liberalizmus csábítószavú tanításával, mely —- szerintük — fölötte áll minden népeknek és nemzeteknek. Az volt a célunk, hogy kit-kit meggyőzzünk fejtegetésünkkel arról, hogy a tények meghamisítása, a művészi elvek elferdítése nélkül, őszintén és bátran állíthatjuk a magyar irodalomtanítást a nemzeti lélek nevelésének a szolgálatába, mint legfőbb eszközt, a nélkül, hogy ennek a tárgynak bennrejlő művészi jegyei kárt szenvednének, mert irodalom és nemzeti szellem nemcsak egymást nem kizáró, de egymást kiegészítő fogalmak, sőt a kettő együtt ad tökéletes művészetet. Középiskoláink nem lehetnek tévelygő, rontó szellemű irodalom- tanításnak sem befogadói, sem terjesztői, mert akkor néhány évtized leforgásával nem találjuk a Duna völgyében a magyar nemzetet. Sopron. Csanády Sándor. Család és iskola érintkezése gimnáziumaink mai gyakorlatában. Az új középiskolai törvény a tanítás mellett a nevelésnek (az egyéni jellemnevelésnek és a nemzetnevelésnek) kíván „kiemelkedő, sőt elsőbbleges szerepet“ juttatni. Még a tanügyi közigazgatásról szóló 1935: VI. te. indokolásában is erőteljes hangsúlyt kap ez a szempont : „A tanügyi igazgatás javítása, az iskolafelügyelet kiépítése és egységesítése nem lehet öncél, de eszköznek mégpedig hatásos eszköznek — kell lennie az egységes nevelőszempontok szerint irányított, egységes erkölcsi és nemzetnevelési rendszerbe illeszkedő iskola- hálózat kiépítésében.“ Ilyen egységes nevelőszempontok szerint irányított iskola nevelő hatása azonban, még ha maradéktalanul felelne is meg nevelői hivatásának, erejében, állandóságában és cél- tudatosságában módosulhatna, jelentékeny mértékben gyengülhetne, ha nem volna összhangban a különféle irányból jövő többi alakító hatással. A középiskolai tanulót az iskolán kívül érő, erősen alakító hatások forrásai ugyanis roppant aktivok, s ezért különösen figyelemre méltók. A magyar középiskola gyakorlatában ezek az iskolán kívüli hatások mindig kellő figyelemben részesültek ugyan, de az egyéni jellem- és a nemzetnevelés szempontjából sokszor determináló alakítóerejük még sohasem vált olyan elevenen tudatossá, mint ma, az új nevelő iskola életében. Forrásaik lehetnek személyiek (szülő, rokon, barát, ismerős, közéleti nagyság stb.), közösség]ellegüek, csoportosak (család,
