Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 2. szám - Csanády Sándor: A nemzetek lelki alkata és szelleme az irodalomban
Csanádi) Sándor: A nemzetek lelki alkata és szelleme az irodalomban. 55 viharzottak át a francia nemzet fölött, mégis az az érzésünk támad, ha az irodalmán keresztül nyilatkozó lelki alkatát vizsgáljuk, hogy a könnyedség bizonyos könnyűséget is mutat. Hiába termetté a francia föld a zseniket és az átlagírók tömegét, monumentális alkotásuk nincsen az irodalomban. Az élet komoly, és annak nehéz kérdéseit a szellemeskedés köpönyege alatt nem lehet büntetlenül pellengérre vinni és a művészet szabadsága alatt megcsúfolni. Erre a továbbiakban még visszatérünk. A kérdéseket fejtegető norvég irodalomban, majd Ibsen problématerhes, eszmét és életformát, mesét és valóságot összeolvasztó nagy művészetében megtaláljuk Észak népének titokzatos szellemét és lelkét. Látjuk, amint a messze múlt vikingjei ködös hazájukból, álomországukból megindulnak Európa ostorai, majd országépítői gyanánt; azután látjuk, amint az ősvikingek utódának, a szellemóriás Ibsennek a hősei, méltón a nagy elődökhöz, merész alkotóvággyal, tettkészséggel és akaraterővel harcolnak a Sorssal, s diadalra jutnak mindenképpen, mert a hős nézőpontja és meggyőződése dönti el a harc eredményét, mert mindig az a valóság, amit annak hiszünk. Micsoda nagy életigazság van Ibsen álláspontjában ! A puszta tényeket vizsgáló felfogás azonban értetlenül áll meg Ibsen filozófiája előtt, mert hiszen az életvalóság független tőlem. Pedig nincsen csalás, nincsen lélektani szemfényvesztés Ibsen életszemléletében, mert az objektív tényeken felül van az én szubjektív világom, amely reám nézve mindig valóság ; valóság még akkor is, ha mindenki más tagadásba vonja. Élére állított, mérhetetlenül finom és súlyos lélektani kérdések megoldásával birkózik meg sikeresen Ibsen nagy alkotó ereje, sikeresen azért, mert egy nép őslelke adja az erőt. Észak népének ködös világában a mesék, kalandok és történelem összefolytak, ezért lesz Ibsen költészete hol csodálatos, hol tragikus, azonban mindig nagy, mert egy nép szelleme vezeti, amelynek útját az Idő írta meg. Lehetne még a sorozatot folytatni, hogy meglássuk, mennyire a nemzetek szelleme és lelki alkata, történelmi arculata tükröződik az irodalomban. A magyar nemzet, ha végigkísérjük gondterhes útját az Ural mögül a mai napig, állandóan a lét és nemlét rettentő kérdésével vívódott. A Kárpátok medencéje, tehát a földje, ugyanakkor állami léte, sajátos nemzeti jellege, egyszóval testi és lelki élete állandóan kockán forgott, és ezért kemény, mérhetetlen áldozatokat kívánó harcokat kellett folytatnia nem csupán átmeneti időközökben, ami kivételesen bármely néppel is megtörténik, de az elmúlt ezer évnek talán egyetlen esztendeje sem volt, amikor földjéért, alkotmányáért, nyelvéért, szabadságáért, faji jellegéért, szelleméért, sokszor puszta életéért ne kellett volna kemény bírókra kelnie nemzetünknek a sok ellenség közül hol egyikkel, hol másikkal, hol meg valamennyivel együtt és egyszerre.
