Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 2. szám - Csanády Sándor: A nemzetek lelki alkata és szelleme az irodalomban
Csanrídy Sándor : A nemzetek telki alkata és szelleme az irodalomban. 49 A nemzetek lelki alkata és szelleme az irodalomban.1 A születésnek és a halálnak, az élet támadásának és ellobbanásá- nak fenséges titka örökre kérdés marad, megfejthetetlen rejtély lesz mindig, mert ezeknek célját és elégséges magyarázatát az Isten magának tartotta meg. Az Isten legcsodálatosabb, legfönségesebb tevékenysége a teremtés, melynek nyomán nemzedékek váltják egymást, új csillagok támadnak, és az idő végtelenségében apró lépésekkel megy tovább az ember új életformák és új csodák között. Ebből a teremtő tevékenységből juttatott az Isten az embernek is. Az embernek ajándékozott alkotóképesség a művészi tehetség. Éppen ezért, mert a művészi tevékenység az Isten teremtő munkájával rokon cselekvés, a művészet törvényei is transcendensek. A művészet metafizikai világának, törvényeinek felderítésében ennek ellenére is sokat fárad az emberi elme, de egy-egy elfutó fénynél alig tud többet elfogni. Ezt a fénysugarat is a nagy művészek lélek- ablaka villantja fel az ihlet óráiban. Megragadja tehát az emberi vizsgálódás a művészetnek hozzáférhető, tapasztalati világát, amely a művész lélekablakán innen esik. Éppen azért akár tudatosan, akár öntudatlanul, de téves, sőt veszedelmes nyomokon indul el az a műbírálat, esztétikai ítélet, amelyik az irodalom értékmérőjének és irányítójának a naponként alakuló, sárhoz és porhoz kötött földi létünk igényeit és követeléseit fogadja el. Ellenkezőleg, még a művész, a lángelméjű költő sem pusztán a maga útját járja sajátszerű idegenséggel, mint kósza lidérc- fény, hanem nemzete művészi álmainak elhívott tolmácsa. Ezek az álmok a műalkotás transcendens törvényeivel együtt előbb ott virrasztanak a nemzet egyetemes lelkében, mint a költő megérkezik. És a költő, vagy bármelyik művész is, nem az ismeretlenség világából lép be a körünkbe, hanem magával hozza a dajkáló nemzet lelki alkatának minden transcendens jegyét. Ez a származásnak örök törvényéből következik. Éppen ezért, bármennyire saját tevékenységnek látszik is a 1 Fejtegetésünk művészetfilozófiai álláspontjára nézve v. ö. a Debreceni Szemle 1934 március havi számában ,,A műalkotás alapkérdései“ című cikkünket. 1
