Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 10. szám - Dr. Madai Pál: A munkaiskola elve a történettanításban
Dr. Madai Pál: A munkaiskola elvi a tört nettanitds’jan. 461 téneti érzék fejlesztésének szintén alkalmas módjai, de csak akkor, ha az egész osztály vetített képen egyszerre látja, és ha a jól megválasztott reprodukált kép jelentését, értelmét az osztály történeti tudattartalmához eleven, életteljes magyarázattal kapcsoljuk. Természetesen, amit a képen a tanulók is értelmezhetnek, megfejthetnek, velük mondatjuk el. Ez esetben a heurisztikus tanalakot a történettanításban is épúgy használhatjuk, mint a természet- tudományi tárgyaknál. A reprodukcióban bemutatott történeti emlékek szemlélete útján szerzett érzéki képzetek a történeti ismeret- szerzést megkönnyítik, a képzettársítást és az emlékezés munkáját alátámasztják. Nem történetet, de korhű történeti keretet, a történeti életnek a kor sajátos szellemében objektivált jelét kapják a tanulók, amelyből lelkűkbe az egykorú történeti életnek néha ugyan igen parányi, de legalább hamisítatlan, üde levegője árad. Ha pl. a középkor tanítása folyamán bemutatom a tipikus középkori váraknak nemcsak távlati képét, hanem belső részeit, szerkezetét, védelmi rendszerét, utána lovagokat teljes fegyverzetben, avatásukat, tornájukat, védő és támadó fegyvereiket, csatájukat, lakásukat: a képek mögött rejlő eleven életnek művészi megfestése alatt a tanuló lelki világa a friss képzetek és élmények egész tömegével gyarapodik. Igaz, hogy ez s az ehhez hasonló sok kép éppen úgy, mint maga a történeti emlék, még nem történelem. Az, amit a tanuló lát, inkább állapot, mint folyamat, néha hosszú, szétfolyni törekvő részlettömeg, de a történeti megértés objektív és szubjektív elemeinek hallatlan tömegű építőkövét hordhatjuk igy össze a tanuló leikébe a magasabb történeti fogalmak, elvontabb történeti szemléletek kialakítása érdekében. A képek szemlélete alalt szerzett impulzusok sokirányú érdeklődés forrásaivá válhatnak, s birtokában a tanuló a külső szemlélet útján nyert konkrét kereteknek belső szemlélet útján való teljes megértésére, az érzéki szemlélet által felvetett problémának totális és korhű felfogására törekszik. Éppen ezért a történettanításban az érzéki szemléltetésnek ez a módja lelki- ismeretes előkészület, a képanyag gondos kiszemelése esetén mindig hasznosnak bizonyul. A legnagyobb baj az, hogy nincs a középiskola igényeihez alkalmazott, a tantervi anyag alapján célszerűen kiválasztott, magyarázó szöveggel ellátott történeti képsorozatunk. Ma az illusztrált történeti munkák egész tömegének felkutatása, összehordása után a legkülönbözőbb nagyságú képeknek és könyveknek a vetítőgépbe való körülményes behelyezésével juthatnak csak a tanulók egy kis tanulságos és élvezetes történeti szemléltetéshez. A történeti források és az eredeti történeti emlékek, sőt bizonyos mértékig még a reprodukált képek is a történeti szemléltetésnek meg nem változtatott, korhű eszközei. A középiskolai történettanítás azonban — kivált a történeti múlt megismerésének kezdőfokán, kb. 10—14 éves korig, —ezeken kívül még a történeti tárgyú irodalmi müveket is felhasználja a történeti érzék kifejlesztéséhez, a történeti korok helyes megértésének, a múlt iránti tisztelet és kegyelet érzésé-
