Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 10. szám - Dr. Madai Pál: A munkaiskola elve a történettanításban
-158 Dr. Madoi Pál: A munkaiskola tlve a történettanításban. emésztő, fárasztó munkája pedig könnyen túlterheléshez vezet. Hova jutna az iskola, ha minden szellemtudományi tárgy az ismeretszerzést ilyen közös kutatás, „közös felfedezés“ útján csoportmunkával végezné? Ha pedig a „kutatási terület“ munkájával egyidejűleg a kiszabott anyagban haladnom is kell, a „nagy benyomást“ előkészítő és megteremtő intuitív átélés az érdeklődést a vele párhuzamosan feldolgozott anyag rovására hátrányosan csökkentheti. Az a módszer, amely a gyermeki lélek irracionális területein á történelem szellemtudományi anyagának tervszerű feldolgozása útján mély nevelő hatásokat akar elérni, a leghelyesebb úton jár, amikor a történeti tények mögötti élet megéreztetéséhez vezető intuitív átélés elvét alkalmazza, az eljárás túlhajtása azonban csak rátermett tanár és tehetséges, a szellemi élet mélységei iránt fogékony tanulók egymásratalálása esetén mutathat fel szép, sokszor csodálatot keltő eredményt. Valóban értékes, komoly eredmény érhető el azonban még 40—50-es osztálylétszám mellett is, ha az osztály minden tanulója egy rövidebb forrást kap, s a vele kapcsolatosan szerzett konkrét ismeretek és élmények változatos tartalmát azután osztálymunkával dolgozzuk fel. Ilyenkor az új anyag feldolgozásának középpontjába is a tanulókat állíthatjuk. Mindazt, amit a forrás alapján a témával kapcsolatosan tudhatnak, amit abból következtethetnek, velük mondhatjuk el. így az osztály értelmi, érzelmi egységét, a nevelőhatás azonosságát céltudatosan biztosíthatjuk. A Mika-féle olvasókönyvek alkalmas olvasmányaival ezt az eljárást régebbi idő óta végezzük is, bár kétségtelen, hogy ma már a gyermek életszakához alkalmazott s a történettanítás céljai szerint mintegy novellisztiküsan megírt, tehát művésziesen transzformált olyanforma rövid és olcsó történeti olvasmányokról kellene gondkoskodni, mint aminők a Németországban nagy tömegben forgalomban levő tanulófüzetek (Schülerhefte). A diák lelki igényéhez alkalmazott s elég gyorsan elolvasható ilyen füzetekkel a munkaiskolái módszer alkalmazása mellett fenyegető túlterhelést is elkerülhetjük, viszont a tanár nélkülözhetetlen irányító szerepe mellett a tanulók tevékeny részvételét, a közös osztálymunkát az ismeretszerzés folyamán is biztosíthatjuk. A tanuló szellemi öntevékenységének a történettanártól irányított szélsőséges formája az ú. n. heurisztikus tanalak túlhajtott alkalmazása. Ilyenkor spekulatív úton ki nem következtethető történeti tényeket a kérdések hosszú láncolatával, azoknak mintegy jövőbelátó és előreérző szuggesztív erejével próbál a tanár a tanulóval megállapíttatni. Némelyek még azt is tanulóval akarták kitaláltatni, ki volt Nagy Károly utóda. A munkaoktatásnak ez a folyton cselekvő, mindent szétszedő, felaprózó, nyugtalan formája az elv félreismeréséből fakadt, és az aktivitás mesterkélt túlhajtását eredményezte. Mindezen metodikai szélsőségek világosan mutatják, hogy új és helyes elveknek helytelen alkalmazása épolv céltévesztett, rossz
