Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 1. szám - Megjegyzések
Megjegyzések. 41 Arató István, kőszegi leánylíceumi igazgató dolgozta ki ; ebben van szó a középiskolákon kívül a tanítóképzőintézetekről és polgári iskolákról is. Az egész tervezet főszempontja az, hogy ismétlések elkerülése végett bevezető részében foglalja egybe azokat a rendelkezéseket, melyek minden iskolafajra vonatkoznak. így itt szól az iskolákról általában, felállításukról, fenntartásukról, megszüntetésükről (különösen gondol arra, hogy fontos ok nélkül ne lehessen evangélikus iskolát feladni 1), a tanerők házasságkötéséről. Ez utóbbi részben elveti az előzőleg felmerült gondolatot, mely a női tanerők házasságkötését kívánta megtiltani, s csupán olyan állásokra nézve adja meg a tilalom lehetőségét, melyek bennlakással vannak egybekötve. Gondoskodik a törvény arról, hogy egyházi részről az új állami felügyelettel kapcsolatban egységes intézkedések történjenek s irányítsák az iskolákat, s az evangélikus szakfelügyelet szabályrendeleti szabályozását elrendeli. A vallástanárok (most vallástanító lelkészek) helyzetét körvonalazza, s elrendeli, hogy minden középiskolában rendes énektanár alkalmazandó. Végre nemcsak beszélünk az egyházi és világi ének tanításának fontosságáról, hanem intézkedéssel is elősegítjük a zenei műveltség terjesztését. Ezeket az intézkedéseket csak kivettük abból az egységből, mely az új rendeletek s törvények figyelembevételével, negyven éves törvényünket átformálja, és hivatva lesz arra, hogy iskoláink életét szabályozza. E törvény alapján fogja majd egyházunk a legutóbbi egyetemes közgyűlés határozata alapján új rendtartásait és szolgálati szabályzatait is elkészíttetni. b. d. Aktualitások. Kerecsényi Dezső egy 1 kissé hosszúra vált helyzetképet rajzolt fel ,,A középiskolai tanárság“ címen nemrégiben egy előkelő szemlénkben a tanárság mai, iskolán belüli s kívüli állapotáról. Legjellemzőbb megállapítása, hogy a mai fiatal tanárnemzedék távoltartja magát az egyesületektől, mert célkitűzésükkel, vonalvezetésükkel nem rokonszenvezik. Nem szereti az átlagon alóli irodalom hozzá méltatlannak érzett tanárábrázolatait, viszont nincs kedve és érzéke a Babits—Móritz—Kosztolányi-féle analízisek mélyebb önszemléletre felhívó végiggondolására sem. Hivatalos helyeken szeretik a deminutiv zöngéjű ,,tanszemélyzet“-megjelölést mindsűrűbben alkalmazni. Viszont szakközlönyeinkben mindnagyobb a módszertani értekezések vízözöne, s mindkevesebb a kormányzati intézkedésekhez hozzászólni merő cikkek száma. Minden reform kikapcsolásunkkal jön létre. Feladataink növekedtével nem nő arányban társadalmi súlyunk. Negyvenen alóli tanárt alig látni reprezentatív közgyűléseinken. A külföldi emlőket is szítt új nemzedék gúnyos fölényű passzivitással szemléli az idősebbek szónoklatorgiáit, meddő hajbókolásait egy kis kakasléptű térelönyért, melyet ritkán ér el. Sok igazság van a kesernyésízű, kemény mondatokban. De két részen az igazság. A jelen nehezen váltja a múltat s a jövő a jelent. A fejlődés lassú, az elszakadás ne legyen gyors. S minden hiányolt, régies fogyaték ellenére is egységben az erő. Äz óravázlatok újonnan elrendelt, általános kötelezettsége nagyon üdvös, gondolatfegyelmező, tervszerű munkára szoktató tanítási eszköz, de csak úgy, ha sem a készítőik, sem a számonkérőik oldalán-vissza nem élnek vele. A készítők irreális, keresztülvihetetlen lompossággal, vagy túlbuzgó, feltűnni vágyó terjengősséggel, az ellenőrzők pedig mindenáron mindent jobban, vagy egyedül üdvözítő csalhatatlansággal tudni akaró fölényeskedéssel. Nagyon helyes, hogy az Utasítások tág teret engednek az egyéniség megnyilvánulásának. Ez mindaddig a határig mehet, míg didaktikai érdekeket nem érint, s az eredmény jó. Csak a percnyi pontosságú beosztást, az óra teljes mechani- zálását bajos keresztülvinni, mert akkor gróf Telekiként közlő gépek leszünk. A merev ökonómia árt a tanító szabad szellemének. A hármas beosztású részeknek szabadon kell mozogniok az órateremtette szükségleteknek az előírást módosító parancsa szerint. Az ellenkezőjét is meg lehet makacs szigorral köve^ telni, de nem hiszem, hogy tanulmányi érdekek sérelme s fájdalmas önfeláldozás nélkül. Az új utasítás véleményem szerint tudatosan keresztelte el eme röpke