Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 10. szám - Dr. Madai Pál: A munkaiskola elve a történettanításban
Dr. Madai Pál: A munkaiskola elve a történettanításban. 454 Vájjon a külsőleg passzív osztály, a hallgató tanuló, a tanítás e szakaszán belsőleg tétlen-e ? Ha a tanár elbeszélése, előadása iskolaszerű, vagyis a tanuló szellemi színvonalán mozog, gondos előkészítés után, az érdeklődéstől sarkalt figyelem segítésével a szellemi öntevékenység, ez a láthatatlan munka, mint sokirányú, eleven, belső lelki mozgalom tetőfokát érheti el, ami a tanulók szemének, arckifejezésének változatain át egészen a véleménynyilvánítás spontán kitöréséig juthat. Igaz, hogy a téma nem mindig ilyen érdekfeszítő, de ez a demonstratív tárgyaknál is előfordul, s ilyenkor az érdektelenség ólmos hangulatából egyedül a tanár rátermettsége, leleményessége emelheti ki az osztályt. Ha a sok tekintetben heterogén történeti anyag egyes részeiből hiányzik a hangulati elem, ha a módszeres egységben sok név, adat, vagy a túlnyomólag bonyolult, fárasztó logikai tartalom az önkéntes figyelem ébrentartását nehézzé teszi, a megértésnek és átélésnek öntevékenység útján való biztosítására feldolgozás közben is meg kell ragadnunk minden kínálkozó alkalmat. Ilyenkor nagy előny, ha a munkaközösség tudata az osztályban már megszilárdult, és az anyag- feldolgozás közvetlen formája révén osztály és tanár lelkileg közel, benső munkaviszonyba' jutott. Csakis ezen élő, termékeny lelkiközösség alapján lehet ilyenkor zökkenés nélkül az újjal összefüggő régi tudattartalmak bevonásával, okok, összefüggések kerestetésé- vel, a már megismert új anyag útján elérhető ítéletalkotással, grafikonok, térképek készítésével, esetleg más szemléltető eszköz fel- használásával a feldolgozásban való aktív részvételt ébrentartani. Itt nyílhatik kedvező alkalom a koncentráció elvének érvényesítésére, mindenekfelett pedig iskolai és házi olvasmányok útján a probléma megértésére és a tények mögött rejlő mélyebb szellemi tartalom átélésére. Ilyenkor az ismeretközlés is dialógikus formát ölt, s a tanár képzettsége, rátermettsége és a módszeres egység alkalmasságának foka szerint az osztálymunkát az aktivitás szélső határáig fokozhatjuk. Általában az osztályfoglalkoztatásnak öntevékenységre, a közös munkába való bekapcsolódásra irányuló elvét az új anyag feldolgozása folyamán is mindannyiszor alkalmazhatjuk, valahányszor az a kialakult kedvező hangulati egység megbontására nem vezet. Azt azonban semmi esetre se áldozzuk fel, mert az értelmi tartalom érzelmi tónusa nemcsak a megértésben spontán résztvevő lelki elemeket motorizálja, hanem mint dinamikus erőt képviselő diszpozíció a jövendő lelki működés hajtóerejévé is válik. A jól elhelyezett hajtóerő pedig a cselekedetet nemcsak megindítja, hanem helyes irányát is megszabja. Á történettanításban tehát a munkaiskola elvét épúgy alkalmazzuk, mint a természettudományi tárgyakban, de a tárgy természete szerint mindig csak akkor, amikor az ismeretszerzés sajátos útja azt megengedi. Gyakorlati megvalósításának azonban mélyen járó, új irányt jelentő következményei vannak a történettanítás-