Protestáns Tanügyi Szemle, 1937

1937 / 10. szám - Dr. Benkő László: Képek az erdélyi magyar tanárság helyzetéről

448 Dr. Benkő László : Képek az erdélyi magyar tt nárscíg helyzetéről.

szednek, s a befolyt összeg a tanárok jutaléka lesz. Magánvizsgák csakis állami iskolákban tehetők stb.

Ezzel szemben az autonom iskolák autonómiája ma már csak abból áll, hogy önállóan tartják fenn magukat. A magyar tanintézetek semmiféle állami támogatásban, segélyben nem részesülnek, fenntartásuk tehát tisztán a tandíjakból, adományokból és alapítványokból történik.1 (A valamikor nagy vagyonnal rendelkező iskolák — részint állami beavatkozás, részint szükség folytán — vagyonuk jórészét elveszítették.) A hatóságok pedig gondosan ügyelnek arra, hegy az iskolák még a megmaradt vagyonból és lehető jövedelmekből se tehessenek túlságos anyagi jólétre szert. Törvény szabja meg a tanulók és osztályok számának maximális és minimális határúit. Magántanulók — mint mondottuk — csak állami iskolában vizsgázhatnak, kisebbségi iskolába csak az illető nemzetiségi tanulók járhatnak, az iskola fenntartó hatósága köteles gondoskodni a szükséges felszerelésekről, a szertárak berendezéséről, az épület karbantartásáról stb. Mindezt a legszigorúbban ellenőrzik, s a legcsekélyebb mulasztás is könnyen az iskola bezáratását vonhatja maga után.

Elképzelhető, hogy az ilyen iskolák, amelyek a szükséges költségek előteremtésében teljesen önmagukra vannak utalva, tanáraiknak is csak igen csekély fizetést tudnak biztosítani. Igen sok esetben a harmincéves szolgálattal bíró tanárnak is csak annyi fizetése van, mint nálunk a helyettesnek. Hogyan teljesítheti már most töretlen, egész lelket kívánó nevelői hivatását az az ember, akinek életenergiáját nem kis részben arra kell fordítania, hogy saját magának és családjának legalább minimális igényű megélhetést teremtsen, olykor egyetemet végzett emberhez nem méltó munkával kényszerülve mellék- keresetre szert tenni? Ez olyan körülmény, amelynek hatásai beláthatatlan károkkal járhatnak az erdélyi magyarság jövőjére nézve.

Az ismételt nyelvvizsgára való küldések hihetőleg már megszűntek. Egyáltalán a kedélyek lassan megnyugodtak, a magyarság — annyira — amennyire — beleilleszkedett az új helyzetbe s az „ahogy kellene“ beállítottságú életfelfogásról áttér az „ahogy lehet“ parancsoló realitásához. Azt várhatnók tehát, hogy az erdélyi magyarság helyzete minden téren, így az iskolaügy tekintetében is javul. Sajnos azonban ezt a kedvező alakulást csak felületes szemlélődéssel vélhetjük. A magyar iskolák jövőbe vetett képe ugyanis nemhogy a jelenleginél semmivel kedvezőbb képet nem nyújt, de egyenesen végpusztulással fenyegeti azokat az ősrégi kollégiumokat, gimnáziumokat, líceumokat stb., amelyek közül nem egy többévszázados múltra tekinthet vissza.

1 Az igazság kedvéért meg kell említenünk, hogy a román nemzeti paraszt-párt Elvette programmjába a kisebbségi iskolák segélyezését, s a párt korminyrajutásakor adott is a kisebbségi iskolák tanárainak havi ezer ki fizet skiegészítésl. A kormány bukásával azonban az a segély is megszűnt. Különben is az említett havi ezer leit már a második évben állami értékpapírokban utalták ki, ami névértékben kb. egyharmadát jelentette mindössze.