Protestáns Tanügyi Szemle, 1937

1937 / 10. szám - Dr. Harsányi István: Tanárok szelekciója

Dr. Harsányi István: Tanárok szelekciója.

441

tudják kifejteni képességeiket. A tanári munka annyira szétágazó, olyan nagy területeket hálóz be, hogy ha nem is egymásnak ellentmondó, de sokszor nagyon különböző ténykedéseket kíván meg. Amennyire csak lehet, ki kell tapogatni, hogy melyik kezdő tanárnak mihez, milyen munkakörhöz van legtöbb érzéke, kedve, hivatása, s a neki legjobban megfelelő munkakörben kell őt alkalmazni. Hogy csak néhány kikapott példát említsek : vannak tanárok, akik istenáldotta tehetséggel tudják vezetni a tíz-tizenkétéves gyermekeket. Le tudnak hozzájuk szállni, megértik őket, sugárzik belőlük a meleg szeretet neveltjeikre, s pompás munkát tudnak velük végezni. Ugyanakkor már jóval idegenebb számukra a tizenhét-tizennyolc évesek világa, s így a velük végzett munka sem olyan gyümölcsöző. Aki arra hivatott, hogy a gyermekekkel érintkezzék s esetleg irtózik az irodai munkától, az sokkal szebb eredményeket tud elérni mint cserkészparancsnok, vagy önképzőköri vezető, mint statisztikai táblázatok vagy órarendek összeállítója. Kirándulásszervezés, színdarabrendezés, sportirányítás, világnézeti nevelés — s még nagyon sok ágát sorolhatnám fel a nevelői munkának — nem egyformán szívügye mindenkinek, s nem mindenki termett rájuk egyformán. Vannak olyan tanárok, akik boldogtalanok, ha nem kapnak osztályfőnökséget, másokat viszont szinte elkeserít az, ha egy kamasz osztállyal kell „vesződniük“, vagy gyámoltalan, lábatlankodó és rendetlen elsősök között kell betölteniük a „dajka vagy nevelőnő“ lealacsonyító szerepét. Szertár- vagy könyvtárigazgatásban lehet valaki egészen gyenge, ugyanakkor kitűnő munkát végezhet mint internátusi felügyelő vagy köztartásvezető.

Röviden : ne hatalmi szóval, ne papírforma szerint, hanem hajlam, kedv és egyéni törekvések, rátermettség alapján oda állítsunk minden tanárt, ahol legszívesebben, legeredményesebben fejtheti ki legértékesebb adottságait.

Továbbnevelés. A tanár csakis a gyakorlati tanítói, nevelői munka közben emelkedhetik fel hivatása magaslatára. Gyakorlat nélkül nem lehet valaki jó tanár. A nagyon jónak ígérkező tanár is válhatik sokkal jobbá, a gyengéből is lehet helyét becsülettel megálló.

Éppen ezért a tanári karok tapasztaltabb tagjainak odaadással és jó lélekkel kell irányítaniok a szó szoros értelmében tovább nevel- niök, kifejleszteniök a fiatal, kezdő kartársakat. Példaadással és jóakaratéi bírálattal. Egyetlen tanulmányait hivatalosan elvégzett tanár sem hiheti magáról, hogy most már készen van, hogy elvrendszere, gyakorlata teljesen kialakult. Pályája végén álló tanárnak is szánalmas gyengesége volna a teljes módszerbeli megkövesedés, hát még annak, aki csak az imént indult el! Bizalommal és a megalázott- ság érzése nélkül kell tehát minden kétséges esetben megkérdeznie idősebb, tapasztaltabb, azon a területen talán éppen szaktekintélynek örvendő kartársa véleményét.

Ha a református tanári karokban rendszeressé és magától értetődővé válik ez a kartársi közösséget és ebbe a közösségbe beleülő