Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 10. szám - Dr. Harsányi István: Tanárok szelekciója
Dr. Harsdmji István: Tanárok szelekciója. 439 világnézeti, erkölcsi alapból kiindulva, .cselekvőén, kezdeményezően tudnak belenőni az egységes alapszellemű közösségbe. Az a kérdés vetődik fel most már, hogy a tanárság szelektálása miképpen történjék a gyakorlatban. Az alábbiakban éppen erre vonatkozólag igyekszem kifejteni néhány vezérgondolatot. Tennivalóinkat a következőkben vázolom : 1. Magas színvonalat kell megkívánnunk református tanárainktól. 2. Mindenkit helyén kell alkalmaznunk, a neki legjobban megjelelő munkakörben. 3. A tanári karnak tervszerűen tovább kell nevelnie az új, fiatal tanárokat. 4. Ha valamelyik tanárról kiderül, hogy a megfelelő továbbnevelés mellett sem állja meg a helyét, ha jogosan megkivánt követelményeknek valamilyen területen nem képes megfelelni, pályája kezdetén ki kell őt cserélni azzal a céllal, hogy más helyen tanuljon és fejlődjék tovább, s helyére jobb erőt állítsunk. 5. Az ilyen alkalmakkor, s általában bármikor adott működési bizonyítványokéit, ajánlásokat teljes felelősségtudattal kell megírni. 6. Kellő időben és megfelelő szervezettséggel gondoskodni kell a megbízható utánpótlásról. Hadd részletezzük most már egyenként az itt vázolt feladatokat. Színvonalemelés. Református iskoláinkban a tanárválasztással dől el igen sok fontos kérdés. Bizonyos újabb törekvések az utóbbi évek, évtizedek gyakorlatával ellentétben meglehetősen korán dönteni kívánnak a tanárok végleges alkalmazása mellett. Nem vitatható, hogy egyes tanárok egyéni érdekeit valóban hathatósan képviseli ez a törekvés, ugyanakkor azonban igen sokszor csorbát ejthet átfogóbb célok, így pl. egyes iskolák, a református vagy akár az egész magyar tanügy legigazabb céljainak elérésén is. Amilyen leverő az, ha valaki rátermettsége, hivatásérzése mellett sem tud megfelelő munkakört kapni, éppen annyira szomorú, ha felelős és fontos őrhelyen oda nem való egyének felelőtlenkednek. A hamisan értelmezett humanizmus nem egyszer nagyobb rombolást visz véghez, mint az olykor kérlelhetetlennek látszó, de részrehajlatlan, de igazságos és értékes szempontú szelekció. Minden tanári alkalmazás, de méginkább minden végleges döntés előtt szigorú szempontú kritikát kell érvényesítenünk a megválasztandó tanárokkal szemben a színvonalemelés érdekében. Azt mondhatná valaki, hogy mi sem könnyebb ennél, hiszen a diplomák pompásan útbaigazítanak bennünket. Nem akarom kétségbe vonni a diplomák eligazító értékét, de azok csalhatatlanságában egyáltalában nem bízom. Különben is a tanárképzőintézetek és vizsgálóbizottságok, valamint a gyakorlat és szükséglet valódi szempontjai nem mindig azonosak, dó, sőt kitűnő diplomával rendelkező egyén is lehet nagyon közepes, sőt akár rossz tanár is, míg az említett fórumok előtt nem egy gyengébb minősítésben részesült embert kitűnőre osztályoz az
