Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 9. szám - Hazai irodalom
Hazai irodalom. 379 alkalmassá növeljen a műveltségre“ (146). Az iskola munkáját nagy mértékben befolyásolja a társadalom. Műveltségi eszményeink megvalósítására meglelek) társadalommal kell rendelkeznünk, olyan vezető réteggel, mely a nemzet értékvalóságában való betagolódást először önmagán hajtja végre. Ez a feladat a középosztályra hárul. Középosztályunk azonban úgy, ahogy van, nem tud ennek a követelménynek megfelelni. Üj középosztálynak kell kialakulnia az öntudatos magyar szellemiség képviselőiből. A magyarság létkérdése : hogy új nemzetnevelése által létre tudja-e hozni ezt az új „közép- osztályt“ a auifpoa'jrr, osztályát, „mely a tudatosságot hivatásának és kötelességének ismerte fel és vallja a nemzeti élet egész területén“. A magyar műveltségnek adott helyzetében még egy sajátos problémája van : a kisebbségi műveltség kérdése. A mai nacionalizmusok kisebbségellenesek, az igazi nemzeti műveltség azonban sohasem lehet embertelen és emberellenes. Nekünk a nacionalizmusnak ezt a formáját kell ápolnunk, s a kisebbségi társadalomnak ebben az értelemben kell önmaga műveltségét megszerveznie. Mennyiségben való lehetőségeit minőséggel kell pótolnia, s a népek tülekedésében az igazi örök humánumot kell felmutatnia. Ma a műveltség örök eszményeit súlyos veszedelmek fenyegetik, pl. a bol- sevizmus. Ez kell, hogy még nagyobb erőfeszítésekre ösztönözzön bennünket nevelői munkánk teljesítésében. „A nemzeti műveltség sohasem kész befejezett adottság : örök feladat, melynek azonban két állandó útmutatója van : egyfelől a nemzeti múltban és a néplélek gyökérzetében rejlő értéktartalom, másfelől a kor aktuális létparancsai“ (165). Makkai először nemzeti műveltségünk történeti örökhagyóival foglalkozik. Bethlen Gábor képében bemutatja azt az önneveiőt, aki a saját maga életében szembeszáll a magyar természet felismert hibáival, leküzdi azokat, s önjellemében kialakítja a magyar szellem ritka értékeit: ,,a türelmes kitartást, a leverhetetlen vállalkozó kedvet, a józan önmérsékletet, az okos megelégedést, a soha meg nem alkuvó, a legnagyobbat elérni akaró elszántságot, egyszóval mindazt, amit bölcseségnek nevezhetünk“ (170). Példa Bethlen abban is, hogy „előtte a nemzeti társadalom életét az adottságok szabták meg döntően : a származás és a vagyon kiváltságai. Ö az, aki a nélkül, hogy ezt lekicsinyelte, vagy mellőzte voina, új tényezőt: a tehetséget iktatta be a nemzet életébe“ (174). „így örökölte nemzeti műveltségünk Bethlen Gábortól a szellemi önerőre való törekvés, az értékes magyar jellem, az élet iskolájának nevelői felhasználása, az adottságok és tehetségek helyes egyensúlybahozása nagy gondolatait és tényeit“ (177). Zrínyi képében az ébresztő néz reánk, aki rengeteg tudásra tesz szert, hogy a magyar nemzet jövendőjébe vette hitét mások előtt is igazolhassa. Az önerőnkből való felszabadulás és élet eszközének Zrínyi is a fegyelmet tartja : a közérdekhez való feltétlen alkalmazkodást. Széch' nyi az önmagunkhoz való hűség, sorsunk felismerésének és öntudatos vállalásának példája. Benne nemzeti géniuszunk jut a maga erejének tudatára. S e géniusz legfőbb tanítása, hogy maradjunk hívek önmagunkhoz, mert „csak a kiteljesedett nemzeti gondolkozás ismeri fel tisztán a nemzetnek az emberiséghez való viszonyát“ (Széchenyi). .Széchenyinek sajátos ellenpárja a sorshordozó-szerepben Tisza István. Míg amaz a tudatosan felismert, ez csupán a tudatosan vállalt sors hordozója. Csak erkölcsi tengelyük közös. Wesselényi és Eötvös a kultúrpolitikai tényezők és követelmények helyes felismerésében és megvalósításában nyújtanak ösztönző példát. A sort Mikó Imre egészíti ki. Benne a kisebbségi sors tényei és feladatai tükröződnek, s mint ilyen, Mikó annak a legfőbb erdélyi hagyománynak a megtestesítője, hogy az önálló politikai élet lehetetlensége út a nemzeti lét magasabb szférába való emelésére, a szellemi önállóságra“ (203). A történelmi örökség mellett, a népi őstalaj a másik meghatározója műveltségünknek. „Népünk a műveltség önértékeit a gondolkozás, szemlélés, akarás jellegzetesen magyar módján ismeri fel és fejezi ki“ (208), ezért, ha egységes nemzeti műveltséget akarunk, innen kell kiindulnunk, a népnek saját
