Protestáns Tanügyi Szemle, 1937

1937 / 1. szám - Gállfyné Dr. Tarczay E.: Az óravázlat

38

Gdll/i/ne dr. Tarczay E. : Az óravázlat.

jegyzek fel magamnak egy-egy új megvilágítást, amivel a rejtelmek kulisszái mögé engedem látni a gyermeket, vagy óravázlaton való gondolkodás közben előbukkanó érdekes, a gyermekiélekhez közelálló, ötletes példákat dolgoztatok ki velük. Á nyelvóráknak megállapított rend szerint kell lefolyniok már régóta. Például így :

I. A lecke számonkérése csukott könyv mellett:

1. szavak kérdezése a szövegből, hol külön, hol összefüggésben,

vagy beszédrészek szerint csoportosítva nyelvtani összefüggésben,

frázisok — synonimák — szócsaládok,

2. a szöveg fordítása és visszafordítása,

3. tartalom kérdések alapján, később a nélkül,

4. a házidolgozat közös átnézése és új mondatok diktálása fordítás végett a szöveg alapján,

5. ha vers a szöveg, könyvnélküli felmondás, esetleg szerep- osztással,

ha dal a vers, elénekeltetése ;

II. az új lecke feldolgozása :

1. a kiszabott szöveget elolvasom én,

2. a növendék újra elolvassa vagy egy az egészet, vagy mondatonként vagy szakaszonként másik,

3. a szövegnek mondatonkénti praeparálása a növendékekkel együtt,

4. a növendékek fordítják a szöveget vagy mondatonként, vagy egy az egészet.

Felső osztályokig, míg jön az irodalomtörténet, idegen nyelvórák óravázlata ez. Ezt egyszer s mindenkorra megrögzítem magamnak, ami változik, az a megrögzülendő anyag lesz, s így a napi óravázlatomba csak az olvasmány vagy vers cime s a sorok száma kerül. Ez nem akadályoz meg abban, hogy bár vázlatom például ennyi :

IV. osztály, német, 20. óra Goethe : Erlkönig 1—4. versszak, de a könyvembe tett papírlapon ott van a tárgyalás módja, a vers taglalása, a benne észrevehető haladvány, a mythikus elemek, a vers- szakok csoportosítása, meg a hozzátartozó szavak. Vagy ha magam nem vagyok elég invenciózus, ott van már évtizedek óta a Gude : Erläuterungen, bő óravázlat-anyaggal. Van olyan ismerősöm, aki mindannyiszor leírja ugyanazt, azokat a már százszor kipraeparált szavakat. Szerintem ez nagyon felesleges időpazarlás. E helyett hasznosabb a tanár lelkének, ha olvas valami okosat, vagy jár egyet a szabad levegőn.

Földrajz-, természetrajz-órák egyéni tapasztalatok által lehetnek gazdagok, elevenek, szépek, élvezetesek, tanulságosak. Milyen máskép beszélhetek a tengerről, míg még nem láttam tengert, s milyen máskép, mikor már az én ajkaimról is elhangzott a Thalatta ! Tha- latta ! kiáltás. Nem élvezet-e egy például Spanyolországot járt földrajztanárnak egy óravázlatot összeállítania, amikor Spanyol- országra kerül a sor az órákon? Nincs-e nagy szüksége egy vázlatra,