Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 9. szám - Dr. Madai Pál: A történettanítás szakdidaktikai problémái
Dr. Madai Pál: A történettanítás szakdidaktikai problémái. 357 rossz irányban.“4 Egyedül sose jelentkezik, de mindig megtalálhatjuk valamelyik lelki élményhez tapadva. Nevelhetősége éppen ezen alapszik. A történettanár legfőbb feladata tehát az lesz, hogy a konkrét anyag megértését végző munkája közben gondoskodjék olyan hatásos érzelmi légkörről, amelynek segítségével a tanuló a középiskolai nevelést szolgáló eszményi értékeket örömmel, felemelő érzések között fogadja be. Ugyanakkor ítélje el, vesse meg mindazokat a törekvéseket, amelyek ezen értékek ellen irányulnak. Az erős, szimpatikus érzésekbe ágyazott történeti élet átélése a belezárt eszmei érték spontán megragadását, az érzések nyomán visszamaradt érzületek pedig határozott akarati diszpozíciókat hoznak létre. A történeti anyagban rejlő eszmei tartalom érzelmi megrögzítése útján így nagy mértékben hozzájárulunk a tanuló határozott élet- és világfelfogásának kialakításához, s ugyanakkor a jellemképzést szolgáló akarati motívumok alapjait rakjuk le. C) Az emlékezetbevésést szolgálja már a módszeres egység feldolgozása után annak megértését ellenőrző összefoglalás is. Ez mintegy öt percig tartó közös munka. Kíváncsian fordulunk az osztály felé, vájjon a feldolgozott anyag lényegét, a történeti fejlődés szempontjából legfontosabb események, eszmék, összefüggések legfőbb mozzanatait megértette-e? Ez a pillanatfelvétel a következő óra számonkérésének színvonalát, a várható nehézségeket rendesen előre jelzi, éppen azért a történettanár számonkérő munkájának irányt, szempontokat adhat. Az emlékezetbevésést a tankönyv és a munkafüzet alapján a tanuló otthon végzi. Alkalomadtán kívánatos a tanulók előtt a történettanulással kapcsolatosan a globális módszer előnyét a írakcio- nális eljárással szemben hangoztatni.5 Már az összefoglalásnál követett út is erre mutat. Az új anyag megértésének és emlékezetbevésének a fokát a számonkérés folyamán állapítjuk meg. Tehát az ismeretszerzés útja annak megismétlésével tulajdonképpen a következő tanórán végződik. A tanítás menetének ezt a lépését éppen olyan gondosan meg kell tennünk, mint az előzőket. Az új anyag könnyű, világos megértését csak a tudatba jól beágyazott régi ismeretek segítségével biztosíthatjuk. Vigyáznunk kell azonban, hogy egyes anyagrészeket — esetleg a gyengébb tanulók kedvéért — unalomig ne ismételjünk. Az egyszer átélt tudattartalmak ismétlése közönyre, sőt ellenszenvre vezethet. Mihelyt az ismeretközlés sorrendjében szerzett tudás biztosítva van, új szempontot, új csoportosítást, ismeretlen vonatkozást vigyünk a számonkérésbe. Különösen szükség van erre összefoglaló és általános ismétléseknél. Ekkor a tankönyv és a munkafüzet szerinti haladás rendjét, mihelyt a tanulók tudásfoka kielégítő, újabb, magá- sabbrendű, a nevelési cél irányába ható anyagcsoportosítással cserél4 Mitrovics Gy. Neveléstan 233. 5 Lásd Mitrovics i. m. 158—170. 1.
