Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 9. szám - Dr. Madai Pál: A történettanítás szakdidaktikai problémái
Dr. Madai Pál: A történettanítás szakdidaktikai problémái. 353 Az előkészítés csak akkor sikerül, ha a tanárnak és az osztálynak egységes tudattartalma és hangulata alakul ki, lélekben összeforrt. Ez a feltétele a megértés, illetőleg megértetés sikerének. B) A megértetésnél, vagyis az új anyag jeldolgozásánál döntő szerepe van a tárgy természetének. Itt lép előtérbe a történelem szellemtudományi jellege. Amíg a természet- és szellemtudományok lényegbeli különbségének kérdése nem tisztázódott, a formális fokok szerzői és végrehajtói, ámbár érezték a szellemtudományi anyagnál a fokozatok alkalmazásának nehézségét, sok esetben lehetetlenségét, annak ismeretelméleti okát nem látták. A pozitivista tudományelmélet uralma idején a fokozat-elméletet fogalmilag meghatározott, konkrét anyag feldolgozására vonatkoztatták, a szingulárisán lefolyt történeti események szellemi, érzelmi és akarati tartalmának elsajátítására, megértésük, átélésük útjára azonban figyelmüket nem terjesztették ki. Innen támadt a sok homály és zavar a szellemtudományi tárgyak tanítási módszerében. Minden óra alatt a tanári munka súlypontja a megértésre esik, mert világos, konkrét ismeretek nélkül a nevelői célt nem szolgálhatjuk. A tanár rátermettségének, átadóképességének, nevelőhátásának foka, a donum didaktikum nagy kérdése itt dől el. A megértés lélektani és logikai folyamat, amely appercepcióval kezdődik, absztrakcióval folytatódik és szisztematizálással zárul. a) Az appercepcio egy új ismeretnek szerves beillesztése tudatunk összefüggésébe. Az előkészítés folyamán felszínre hozott régi (ismert) tudattartalomhoz hozzákapcsolunk egy újat. Az új megismertetését szemléltetéssel kezdjük. Ez demonstratív tárgynál sem könnyű : a gyors és biztos ismeretszerzés érdekében elő kell reá készíteni az osztályt. Annál mélyebb átgondolást kíván a szellemtudományi tárgyaknál, így a történelemnél. Van a történetben is konkrét, érzéki- leg, főként vizuálisan szemléltethető anyag (történeti színtér földrajza, történeti emlékek), de a múltban egyetlen egyszer, individuálisán lezajlott történeti életet, emberi cselekedeteket érzékeltetve szemléltetni nem lehet. Eseményt, mint az időben szingulárisán megtörtént valóságot az őt létrehozó okoknak, a küzdelmet irányító céloknak, az érvényesülésre törekvő értékeknek szorosan hozzátapadó lelki tartalmával együtt csak képzeleti rekonstrukció és átélés útján tudunk érthetővé tenni. A történettanításban tehát nem érzékek útján történő külső, hanem tisztán szellemi eszközökkel elvégezhető ú. n. belső szemléltetésről beszélhetünk, amelyet egyedül a lelkiélet megértetésének természetes (szellemi) eszközével: az elbeszéléssel végezhetünk el. Az elbeszélés — módosult formában fejtegetés, magyarázás, előadás — a cselekvő oktatási törekvések mai lázában üldözött tanalak, pedig a módszeresen végzett történettanításnak mindenkor nélkülözhetetlen és pótolhatatlan segítő eszköze lesz. Célja a múltban lejátszódó, de külső, fizikai úton a tanuló érzékei elé nem állítható emberi cselekedeteket, az őket létrehozó, irányító összes lelki 2
