Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 9. szám - Dr. Madai Pál: A történettanítás szakdidaktikai problémái
Dr. Madai Pál: A történettanítás szakdidaktikai problémái. 351 dóan ebből táplálkozik. így kerülhetjük el a divatos, néha a laikus köztudatba ügyes sajtópropagandával belopott, egyedül üdvözítő . módszerek túlértékelését, egyoldalú, erőszakolt használatát. Dörnfeld bölcsen állapította meg, hogy az ismeretközlésnek az ismeret- szerzés útját kell követnie. Erről az útról büntetlenül senki sem térhet le. Kétségtelen, hogy ennek az útnak minden szakaszát biztosan még ma sem ismerjük, de legnagyobb része már nyugodtan járható, s egészen új utat nem igen fog senki sem feltalálni. A homályos szakaszok megvilágítása a lélektan fejlődése nyomán állandóan előrehalad, de mindig lelkiismeretesen meg kell vizsgálnunk, hogy a megállapítani vélt új vagy módosított pszichikai törvénynek konzekvenciájaként jelentkező módszertani változás valóban alkalmas-e arra, bogy forradalmasítsa a történeti fejlődés hosszú során kialakult eljárásunkat, vagy pedig csak valamelyik elvnek módosításáról, alkalmazásának kiterjesztéséről, esetleg nagyobb jelentőségének megállapításáról van szó? Éppen azért minden történettanárnak olyanfokú lélektani és pedagógiai felkészültségre van szüksége, hogy annak alapján személyesen ítélhessen a módszeres eljárás felvetődött kérdéseiben. Ekkor a jónak talált elvet gyakorlatában tudatosan próbálhatja ki és valósíthatja meg, a rosszat pedig vetheti el. így nem lehet felkapott didaktikai divatnak bábja, és meggyőződésnélküli, értelmetlen munkát nem végez. 2. Minden pedagógus s így a történettanár egész életpályájának eredménye elsősorban a tanítási órák alatt végzett nevelő munkájának értékétől, ez viszont nagy mértékben módszeres eljárásának minőségétől, hatékonyságától függ. Nem csoda tehát, hogyha ennek a munkának minél biztosabb és tökéletesebb elvégzése ezidőszerint mind a szakirodalom, mind a hivatalos fórumok érdeklődésének középpontjában áll. Legfőbb kérdés tehát ránknézve : milyen legyen egy jó történetóra lefolyása ? A dörnfeldi megállapítás értelmében csak olyan lehet, amelyik a történeti ismeretek szerzésének útját követi, amikor tehát a tanuló valamely ismeretet a legrövidebb idő alatt, legkevesebb fáradsággal, legjobban elsajátíthat. Ezt az utat a lélektan állapítja meg és Herbárt óta formális fokozatoknak nevezzük. Az újabb lélektani (gyűjtőnéven aktus-pszichológiai) kutatások nyomán fellépett egyes módszertani irányok, főként a herbárti didaktika egyoldalú, intellektualizáló és mechanizáló hatásának túlhajtott kritikája alapján a formális fokozatokat el-, sőt megvetették. Akik azonban a tanítás (tanulás) munkájának lélektani menetét az új felfogás értelmében megkísérelték kifejteni, lényegében a régi alapra tértek vissza. Kitűnt, hogy az atompszichológia által korábban elhanyagolt, de az ismeretszerzés munkájában fontos lelki elemek jelentőségükhöz mért didaktikai hangsúlyozása nem megdönti, csak kiegészíti az elméletet. Tehát csak javítja, tökéletesíti az eddig követett tanítási eljárás szempontjait. A fokozatelmélet követése, valahányszor logikailag meghatáro
