Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 9. szám - Dr. Madai Pál: A történettanítás szakdidaktikai problémái
Dr. Madai Pál: A történettanítás szakdidaktikai problémái. 347 útjának helyes megértése is e cél minél tökéletesebb megvalósitását mozdítja elő. A történettanár bármennyire szereti, esetleg tudományosan is műveli tárgyát, egy pillanatra sem szabad felednie, hogy miként minden tantárgy, az övé is, csak eszköz a középiskolai oktatás számára kitűzött cél szolgálatában. És amiként eszköz az ő kedvelt tárgya a történettudomány rendszerezett ismerettömegéből célszerűen kiválasztott anyagával, épúgy eszköz ő maga is a cél érdekeit szolgáló összes szaktárgyi, pedagógiai, didaktikai felkészültségével, valamint az iskola épülete is célszerű berendezésével. A magyar középiskolában szellemi és fizikai eszközökkel megszervezett munka ezidőszerint az 1935. évi VI. tc.-ben kitűzött nevelő cél gyakorlati megvalósítását szolgálja. A törvényben megállapított cél így hangzik : ,,A középiskola feladata, hogy a tanulót vallásos alapon erkölcsös polgárrá nevelje, nemzeti szellemben magasabb lelki műveltséghez juttassa és a felsőbb tanulmányokhoz szükséges szellemi munkára képesítse.“ Ennek a célnak a megvalósítását, a tanuló leikébe való átültetését — elsősorban szaktárgyán keresztül — hivatalos munkájának minden percében a legcéltudatosabb gonddal tartozik végezni a történettanár. Munkájának értéke e cél megvalósításának mértékétől jiigg. Az órája alatt feldolgozott szaktárgyi ismereteknek, a módszeres egységnek minden részletét épúgy, mint a nagy szintetikus összefoglalásokat e célra kell vonatkoztatnia s a kettőt szakadatlanul összefüggésben tartania. E cél mutatja meg, hogy az oktatásnak milyen irányban kell hatnia. A középiskola nevelői céljának mindenekíelett álló jelentőségéből következik a kitűzött célnak állandó szemmeltartása. Első tekintetre észrevehető, hogy a cél többirányú, összetett. A célok mindegyikében eszmények, összeségükben világnézet jut kifejezésre. Ezeket, ha helyesen nem ismerem, ha önként és készséggel magamévá nem teszem, szolgálni sem tudom. E célokkal szemben — épúgy, mint tárgyam természetével s megismerésének útjával kapcsolatosan — kell, hogy álláspontom, meggyőződésem legyen. A nevelés céljának, a teológikus problémáknak gyakori átgondolása, a vele kapcsolatosan jelentkező eszmei törekvések, világnézeti irányok értékelése teszi képessé a történettanárt arra, hogy tárgya anyagának minden részét a törvényes nevelői célban rejlő valamelyik magasztos eszmény hordozójának tekintse, s így a magyar tanuló lelkében óráról- órára, fokról-fokra a vallásos, a nemzeti, erkölcsös, emberi, sőt a hasznossági eszmények harmonikus megszilárdítását szolgálja. Csakis a nevelői cél biztos ismeretében lehet a tanuló leikébe átplántálandó történeti anyag pedagógiai értékét megállapítani és ehhez képest a közlés folyamán jelentőségét kiemelni, hangsúlyát megadni. A magyar középiskolai történettanitással kapcsolatosan különösen a világháború óta elhangzott s több esetben indokolt elégedetlenség — nézetem szerint — elsősorban arra vezethető vissza, hogy a nemzeti eszmények mélyebb megértéséből fakadó nevelői céltudat és az iránta való lelkesedés nem mindenkiben és nem mindig
