Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 8. szám - Egyházi és iskolai hírek
Egyházi és iskolai hírek. 383 hajdúöntudat elválasztó az egyetemes nemzeti gondolattól, hanem legyen annak megszínesítője, ineggazdagítója. A Hajdúhéttel kapcsolatos ünnepségek között kétségtelenül legmeg- hatóbb volt a Bocskay öreg-diákszövetség megalakulásakor a gimnáziumban tartott ünnepély. Ezen az ünnepélyen leplezték le a gimnázium előcsarnokában felállított Baltazár-szobrot és az ennek jobb- és baloldalán elhelyezett két emléktáblát, amelyek a világháborúban hősihalált halt tanárok és diákok nevét és emlékét örökítik meg. Bégi vágya és elhatározása tanári karunknak, hogy kőbevésett emléket emel hősihalált halt tanártársainak és diákjainak. Hiszen tanári karunkat illeti meg az a fájó és mégis büszke dicsekvés, hogy négy társa : Gál Jenő, Kis Ernő, Marschalkó Gusztáv és Szálkay Sándor hősihalottá magasztosult. A Gondviselő akarata folytán az élők sorából egy évvel ezelőtt eltávozott egykori, legnagyobb Bocskay-diáknak : Baltazár Dezsőnek emléke is márványemléket kívánt. E két terv vált valóvá a szeptember 12-i leleplezési ünnepélyen. Mind a két emlékmű alkalmas arra, hogy maradandó alapul szolgáljon annak a leghatásosabb nevelési forrásnak, aminek legnagyobb hiányát érzik iskoláink — a hagyománynak. Minden iskolának legnagyobb erőssége és vonzóereje, ha múltjára nemcsak hivatkozni, hanem annak emlékeire rá is tud mutatni. Ez Debrecen, Patak és Pápa kivételével, a mi iskoláinkban nincs meg. Értesítőink ugyan évről évre elrecitálják az iskola nem tudom hány százéves történetét, de ez már, vagy még csak papiros történet; ezeknek a múlt századoknak semmi maradandó nyoma nincs, ami éreztesse is ifjúságunkkal a történelmi múltat. Legalább most próbáljuk megteremteni, illetőleg pótolni ezt a hagyományhiányt. Ennek alapját rakta le a Bocskay-gimnázium. Hiszen ki lenne méltóbb példakép a meggyőződés bátor kimondására, mint Baltazár Dezső? Kik hirdethetnék a fajtánkért halálig hű kötelességteljesítést életteljesebben, mint a hősihalált halt tanárok emléke? És kik lehetnének a hirdetett tanítás meg- fogadására igazabb példamutatók, mint a tanáraikkal egy sírba hullt diákok? Oly emlékek ezek, amik most már kötelezik a Bocskay-gimnázium tanári karát és növendékeit egyaránt, hogy ez elvek szerint neveljen és nevelkedjen. Ez a szobor és ezek az emléktáblák legyenek a gimnázium XH-táblás törvényei, mert örök igazságként mondja Sallustius : „Cum maiorum imagines intuerentur, vehementissume sibi animum ad virtutem accendi; scilicet non ceram illám neque figurám tantam vim in sese habere, séd memoria rerum gestarum earn flammam egregiis viris in pectore crescere neque prius sedari, quam virtus eorum fámáin atque glóriám adaequaverit.“ Ifjúságunk gyakorlati nevelése szempontjából is gyarapító hatású volt a Hajdúhét. A tavasszal kiránduláson voltam velük a Dunántúlon. Megfigyeltem, hogy mily áhítatosan és a tudásnak kijáró tisztelettel hallgatták az idegenvezetők szakszerű magyarázatait, gyakran (bocsánat a kifejezésért) a spícselését. És ezek a be nem tanított és semmi gyakorlattal nem rendelkező fiúk oly ügyesen kalauzolták a reájuk bízott vendégeket és oly talpraesett magyarázatot adtak egy-egy kiállításon, hogy becsületére vált volna hivatásos idegenvezetőknek is. Igen, mert a magukét mutatták, amivel talán dicsekedni is akartak, mert apáik munkájának az eredménye. A fiúknak jó gyakorlat volt ez ; nem kellett szégyenkezniük hajdú voltuk miatt, hanem büszkék lehettek reá. E mellett erősödött bennük fajtánk munkája értékébe vetett hitük. Ezek azok a legfőbb momentumok, amikben a Hajdúhét pedagógiai jelentőségét látom. A rendezők nem is gondoltak ilyenre, pedig az általános erkölcsi és anyagi siker mellett és felett talán ez ä legnagyobb eredmény. Hiszen ezzel a jövőt szolgáltuk, amely jövőnek mi, sajnos, csak alapmegásói, legfeljebb fundamentumrakói lehetünk. A mi kezünkből kikerülő generációkra vár a fal és tetőzet felrakása. Ha felhasználjuk a Hajdúhét tanulságait, a hajdú földön jó alapot rakhatunk és neveltjeink múltjukhoz méltóan vehetik ki részüket a nagy magyar épület : az ezeréves határok közé foglalt haza felépítésében. Dr. Sarkadi Nagy Sándor.
