Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 8. szám - Dr. Belohorszky Ferenc: Dolgozatjavítás közben
870 Dr. Belohorszky Ferenc : Dolgozatjaintds közben. dolgozatok közül 1—1-nek bemutatása és az osztályközösséggel való részletes megbeszélése. Ilyen kitűnő példát találunk a „Cselekvés Iskolája“ című folyóirat ezideiö-—6. számában, Szántó Lőrinc tapasztalatából. Előre elkészített hibakateszterünk, előre a táblára felírt (csak alsó osztályokban alkalmazott) hibacsoportok megbeszélésével biztosíthatjuk javításunk eredményességét. Mondani sem kell, hogy a füzetkiosztás és írásbeli javítás csak az óra utolsó negyedében történik, amikor már minden világosan áll a tanuló előtt. A modernnyelvi dolgozat javításánál a közös feldolgozás és hibamegbeszélés szintén lényeges követelmény. így példának egy dolgozatjavítási óra szélesebb leírását adom meg: A dolgozat tárgya : kép alapján kérdések s feleletek szerkesztése. Először közös osztálymunkával a képen látottakat beszéljük meg kérdés-feleletekben. A kérdések és feleletek kórusban is elmondatnak. A kérdéseket és a feleleteket táblára írjuk, tanulók a füzetbe. Ezután felfedem a táblát, amelyen a hibák színes krétával helyesre javítva láthatók. Ezután történik a füzetek kiosztása, az írásbeli javítás elvégzése, óra végén összefoglalás, a hibacsoportokra mondatszerkesztés van. Tapasztalatból mondhatom, hogy az ilyen dolgozat javítási órának igazi eredménye is volt, a tanulók sok tapasztalatot meríthettek a látottakból, még többet a hallottakból. S ha ezt a közös feldolgozási, megbeszélési módszert minden alkalommal felhasználjuk és a tanulókat arra szoktatjuk, hogy a dolgozatjavítási óra nem ú. n. „potyaóra“, hanem ellenkezőleg a legmunkásabb, akkor, s csakis akkor van a mi dolgozat javításunknak is igazi eredménye. Mindez dolgozatjavítás közben ötlött fel bennem, mindezt azon tapasztalatok közben értékesítettem eredményesen, amikor a dolgozatok iskolai kijavítására került a sor, s úgy érzem, hogy éppen azért, mert tapasztalati élményből merítettem mindezt, nem is volt felesleges elmondani. De e néhány sor is igazolhatja, mennyi munkát, mennyi körültekintést s milyen fegyelmezettséget követel meg a tanár részéről a dolgozatjavítás. S éppen ezért talán méltányos volna annak a felismerése és jogosságának a hirdetése, hogy a dolgozatjavító tanár legalább minden 200 havi dolgozat után heti 1 órai felmentésben részesüljön. Azaz, ha 400 dolgozatot kell neki pl. havonta javítania, akkor heti 16 kötelező óra róható rá. Méltányos ez teljesen, mert a magyar- és modernnyelvi tanárnak a dolgozatokon kívül ott van még havonta a házi füzetek legalább egyszeri átvizsgálása, ami szintén sok időt rabol el tőle. Nem munkától való menekülést jelent ez, hanem méltányos és jogos kérést és kívánalmat, mert csak túlterhelés nélkül végezheti a tanár is igazán lelkiismeretesen nemzetnevelő hivatását. Nem is beszélve arról, hogy ez az intézkedés igen sok intézetnél még egy nyelvszakos tanár beállítását jelentené, ami a tanárok szociális helyzetét közelebb vihetné a megoldáshoz. Ez sem volna a legutolsó szempont a helyzet mérlegelésénél. Nyíregyháza. Dr. Belohorszky Ferenc.
