Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 8. szám - Nagy Miklós: Egy kis keserűség
Nagy Miklós : Egy kis keserűség. 349 ügyünknek a testnevelés kérdése. Az erőteljes testnevelésre szükség van kétségtelenül. De viszont ennek természetes és elkerülhetetlen következménye a sportszeretet, amiből a mai korszellem hatása nyomán könnyen kifejlődik a versenyláz, a rekordhajsza, a sportszív és a túlzásba vitt sportolás egyéb egészségügyi és pedagógiai veszélyei. Bizony roppant nehéz feladat előtt áll a testnevelési ügyosztály, ha el akarja találni a helyes középutat, amelyen járva eleget tud tenni a modern testnevelés követelményeinek is, de ki tudja elégíteni a szülők és a tanárok felfogását is. El tudom képzelni, hogy az elmúlt évek során mennyi jogos és jogtalan panaszt kellett lenyelni a test- nevelési ügyosztálynak. Mert bizony fájhatott is a szülőknek, ha versenyző, sportoló és tréningekre járó fia megbukott a latinból, s végül érettségi után kisült, hogy sportszív miatt nem vehető fel a Ludovikára, a Testnevelési Főiskolára, vagy a vasúthoz. És jogosan panaszkodhattak a sport túlzásai ellen. Akadnak bizony a tanárok közt is olyanok, akik valami csudálatos tudatalatti ellenszenvvel néznek a sportoló diákra. Viszont a szakszerű, helyes irányban vezetett testnevelés nagyszerű eredményei tagadhatatlanul meglátszanak a diákság összességén. Meddig lehet itt elmenni? Hol kell megái lani? Az elmúlt évek során a középiskolákban dívó rendszer kedvezett a sportolásnak. A visszahatás nem maradhatott el. így jöhetett ki a 93,200. sz. rendelet, amelynek értelmében csak azok a 14 évnél idősebb tanulók lehetnek a sportkör rendes tagjai, akik írásbeli szülői beleegyezést mutatnak fel. A beiratkozásoknál láttuk, hogy kevés szülő hajlandó megadni az írásbeli beleegyezést. A jelentkezők közül azonban automatikusan megszűnnek tagok lenni a bukott diákok. Sőt a gyenge tanulókat akkor is eltilthatja a tanártestület a sportolástól, ha nem buknak meg. Hányán fognak tagok lenni egy 300-as létszámú vidéki középiskolából? Ám a tagok közül sem versenyezhet mindenki! Versenyre csak az készülhet és csak az állhat, akinek az arcképes igazolványában erre engedélyt ad évenként kétszer egy sportorvos, vagy az iskolaorvos. Hány versenyző fog egy- egy középiskolában maradni, ha komoly szigorúsággal végrehajtják a rendeletet? Úgy érzem, hogy kevesebb, mint amennyivel versenyeket lehet rendezni. Márpedig a verseny a sport igazi éltetője, s ahol nincs verseny, ott megakad a sportolás. Igaz, hogy a sport és a testnevelés lényegileg nagyon különböznek egymástól. De csak az elméletben. A gyakorlatban már nehéz a szétválasztásuk. Különösen gyermekek előtt. Végül lehajtott fővel elismerem annak az érvnek a jogosságát, hogy nagyon könnyű kritizálni és nagyon nehéz, talán lehetetlen mindenkinek a szája íze szerint cselekedni. Fejlődés, haladás, tökéletesedés azonban nem képzelhető el kritika nélkül. Azért mertem úgy írni, ahogy ma igen sok kollégám gondolkozik. Szeghalom. Nagy Miklós.
