Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 8. szám - Nagy Miklós: Egy kis keserűség
Nagy Miklós : Egy kis keserűség. 347 gyakorlati élet követelményeihez. Azonban ! (A legőszintébb komolysággal mondom, hogy nagy lelki fájdalommal írom ezt a sok azon- bant, mert az én életem célja és summája is a magyar középiskola.) Azonban hogy szorgalmazhatja a német tanár a hetedik és nyolcadik osztályban a beszédgyakorlatokat, mikor hetenként csak két-két óra áll rendelkezésére, és ott lebeg feje fölött a Damokles kardja, hogy az érettségi vizsgálaton, amikor irodalmi színvonalon álló magyar szöveget kell a tanulóknak németre fordítaniok, az elnök és a kormányképviselő kimondja rá a súlyos ítéletet, hogy tanítványai nem tudnak semmit. Mert az csak mindenki előtt világos, hogy az alföldi magyar tanulók 30-as létszámú osztályokban heti két óra foglalkozás mellett a beszédgyakorlatok közben szerzett ismereteik alapján teljesen képtelenek lesznek 35 sort magyarról németre lefordítani. Áz ilyen elvi nehézség mellett szinte nem is érdemes felemlíteni azt a gyakorlati hiányosságot, hogy a rendelet már megvolna, de nincs sehol tankönyv, amelynek az alapján ezt a gyakorlati irányú nyelvtanítást végezhetnők. Nem tudom elmulasztani az alkalmat, hogy ismételten ki ne térjek a középiskolai nyelvtanítás súlyos kérdéseire. Szilárd meggyőződésem, hogy addig egészséges és komoly középiskolai reformot csinálni nem tudunk, amíg a középiskola elé utópisztikus követelményeket állítunk különösen az idegen nyelvek tanítása terén. Nem célom most a meddő vitatkozást folytatni az idegen nyelvek tudásának hasznosságáról, a latin nyelv szükségességéről, a középiskolai nyelvtanítás lehetőségeiről és az ezekhez kapcsolódó kérdésekről. Én csak azt állítom, hogy átlagos képességű magyar gyermekektől háromféle idegen struktúrájú nyelv tanulását megkövetelni lélektani képtelenség. Az egyik idegen nyelvet feltétlenül ki kell hagyni a középiskola kötelező rendes tárgyai közül, ha meg akarjuk menteni a középiskolai nevelést. Nem akarom véka alá rejteni meggyőződésemet, és ha megköveznek is érte, megmondom, hogy én a középiskola első osztályában a némettel kezdeném az idegen nyelvek tanítását. Adnék a részére hetenként legalább hat órát végig mind a négy osztályban, s nem is próbálkoznék ezen a fokon másik kötelező idegen nyelvvel. Csak az ötödik osztályban jönne a második idegen nyelv, éspedig szabad választás szerint a latin vagy a francia. S ennek a második idegen nyelvnek is juttatnék hetenként hat órát végig minden osztályban. így tanítanánk egy germán és egy latin idegen nyelvet köte- lezőleg, s az idegen nyelvek tanítására fordítanánk az alsó négy osztályban heti 6, a felső négy osztályban heti 12 órát. Tehetséges, jó bizonyítvánnyal rendelkező és megfelelő nyelvérzékű tanulók számára ingyenes melléktárgyként bevezethetnénk többféle nyelvet is : angolt, olaszt, vagy még inkább valamlyik szláv nyelvet. Hiszem, hogy a két kötelező nyelvben is sokkal jobb volna az eredmény, a harmadik, nem kötelező nyelvet is könnyebben kezelné egy kisebb, de válogatottabb társaság, s ezzel az újítással nemcsak a középiskola
