Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 7. szám - Dr. Zombor Zoltán: Az experimentális lélektan szerepe az elméleti pedagógia kialakulásában
314 Zombor Z.: Az experimentális lélektan szerepe a pedagógia kialakulásában. ciációs pszihológiája idején éli virágkorát) lassanként hanyatlásnak indul és avulni kezd, mert előtérbe lép egy új lélektani irányzat, amely fokozatosan veszi át a Bacon által hirdetett és azóta mindjobban alkalmazott módszert, a kísérletet, mely a természettudományokban (főleg a kémiában, fizikában és a fiziológiában) már nagy eredményeket hozott. A kísérleti módszer alkalmazása teljesen újjáalakította ezeket a tudományokat, s így természetesen magát az élettudományt is, amelynek területén Helmholtz, Weber, Haering stb. igen fontos és jól használható módszereket dolgoztak ki, különösen az érzéklés vizsgálatára vonatkozólag. Ezeknek aztán mind nagyobb hasznát vette már a lélektan is. A lélektan azonban nem elégedett meg a vizsgálatok útján kapott eredmények egyszerű regisztrálásával, hanem a megtalált törvényszerűségek pontos matematikai formulázására törekedvén, különösen Fechner munkássága révén pszihofizikává, a lélek fizikájává alakult. E pszihofizikai vizsgálódások főleg az érzetek és az ingerek közötti kvalitatív viszony kiderítésére szorítkoztak, míg Wundt megjelenése újabb fordulatot hoz, amennyiben ő már a fiziológiai és lélektani jelenségek közötti összefüggést teszi vizsgálat tárgyává, s ezzel kiszélesíti a lélektani kutatás területeit, és megveti az experimentális fiziológiai lélektan alapját. Kimondja, hogy a lélektant szaktudomány gyanánt kell művelni, mégpedig a természettudományok módszereivel. Rámutat, hogy a lélektan az introspekció, a belső tapasztalás tudománya, melynek feladata, hogy a tudatfolyamatok sajátságos összefüggését analizálja, azok elemeit kvalitatív és kvantitatív tulajdonságai alapján vizsgálja, s exisztenciájukat exakt módszerekkel mutassa ki.2 Vizsgálatai számára 1879-ben laboratóriumot rendez be Lipcsében, amelynek mintájára egymásután szerelik fel világszerte a többi ilyen irányú kutatásokra szolgáló intézeteket. Ezekben a laboratóriumokban mindenütt serény munka indul meg, s a kísérleti módszer a Wundt vizsgálataitól távolabb eső lelki jelenségekre is fokozatosan átterjed. Az impulzust és az irányítást azonban a további kutatások számára is még jó ideig Wundt adja. Ugyanakkor súlyos gondolatokat vet fel a modern pedagógia számára is. Felismeri, hogy a pedagógia sorsa a pszihológia fejlődésével szorosan összefügg.3 És fontosnak tartja hangsúlyozni a pedagógusok számára a gyermek pszihológiai megfigyelését is, amelyet ugyan már jóval előbb (a XVIII. század második fele óta) sürgettek, azonban minden nagyobb visszhang nélkül merültek feledésbe a nagyobbrészt orvosok által megindított ilyen irányú munkák és komoly kezdeményezések,4 míg végre 1882- ben megjelent Preyer nagyjelentőségű mun2 Wilhelm Wundt: Grundriss der Psychologie. 1922.15, VIII. A. S. 18. 3 V. ö. W. Wundt: Logik Bd. III. S. 19. 4 Gondoljunk csak pi. Tiedemann, Lübich, Sigismund, Kussmaul, Strümpell, Pérez stb. műveire.
