Protestáns Tanügyi Szemle, 1937

1937 / 7. szám - zágoni Barra György: Lélektan és korszerű pedagógia

Zdgoni Barra György : Lélektan és korszerű pedagógia.

309

I. Mechanisztikus pszichológia kora. E felfogás tulajdonképpeni alapvetője Hume Dávid, a XVIII. századbeli angol empirizmus legkövetkezetesebb képviselője. James Mill és fia John Stuart Mill építik tovább, kiknek rendszerében minden megismerés egyedüli forrása a tapasztalás, egyetlen tudományos módszer az indukció, s az egész lelki életnek olyanszerű alaptörvénye az asszociáció, mint pl. a fizikában a gravitációs törvény. Herbart asszociációs tana is az angol empiristák hatását mutatja, s általa válik Európában (vagy inkább a germán kultúra hatásterületén) szinte egyeduralkodóvá a „képzetmechanika“, melyet annyira perhorreszkálnak ma Herbart pedagógiájában. A továbbiakban felismerhető a szoros együttfejlődés a fizikával és fiziológiával. Ez időben — tehát a XIX. század elején —- divatoznak a „lélek fizikája“, a „szerelem fiziológiája“ s hasonló kifejezések, szóval minden jel arra mutat, hogy a tiszta lélektani jelenségek materialisztikus felfogásával végzetes elfajulás kezdődött volna, ha nem akadnak igazi tudós elmék később (Helmholz, Purkinje, Du Bois), kik az érzékszervek működésének valóban fiziológiai-fizikai oldalát vették alapos vizsgálat alá, s ezzel a későbbi fejlődés alapját vetik. Ekkor szerkesztik az első „objektív“ mérőeszközöket a lelki aktus idejének, a reakciós időnek ^s az ingerhatásnak pontosabb meghatározására. Á most következő

II. pszichofizikai (fiziológiai) korszak tulajdonképpen a fizikai módszer látszólagos diadala a lélektan területén. Fechnernek 143,872 kísérlete az inger és érzékerősségek összefüggésére vonatkozólag, eredményeinek bámulatos egyezése Weber törvényével, a lélektani folyamatok talányának, úgy látszott, régen óhajtott megfejtését jelenti.

Az É = K. log I képlet, mely szerint az érzeterősségek (É) a megfelelő ingerek (I) log-val arányosan (K) növekednek, épp olyszerű (korrektivumokkal érvényes) általános igazságnak bizonyult, mint pl. a Boyle—Mariotte-féle gáztörvény a fizikában.

Csak később derült ki, hogy tisztán biológiai-fiziológiai törvényszerűségről van szó ; a hipothetikus „egyszerű érzetekhez“ talán közelebb férkőzhettek, de az érzelemhez, gondolatokhoz, mint „összetett lelki élményekhez nem tudtak ezután sem számokat rendelni. Nem mondhatták, hogy pl. ezt vagy azt a személyt 3 y2-szer erősebben szeretem, mint amazt. .. A számok kudarcával most már a fiziológia lépett a küzdőtérre, s az idegműködés vizsgálatával akartak fényt deríteni a lelki folyamatokra. Ez éppoly kevéssé sikerülhetett, mint az előbbi törekvés, bár kétségtelenül nagy érdemei vannak a szervek élettani működésének felderítésében.

Üj korszak következett Wilhelm Wundt fellépésével :

III. Az experimentális pszichológia korszaka. Az ő hatalmas, a lélektan minden területére kiterjedő munkássága, lipcsei első pszichológiai laboratóriuma indította el és tanítványainak serege (Meumann, Lay, St.Hall stb.) építette tovább ezt a valóban értékes irányt, melynek a legújabb kor pedagógiájára is oly nagy hatása volt, csak épp a lelki élet magyarázatát nem tudta adni úgy, hogy az a későbbi kritikát kiállta volna. A lélektani kísérlet a belső vagy külső megfigyelés alapján mérhette az ingert, mint kezdő tagot, mérhette a kifejező mozgást, mint befejező tényt, vagy a reakció-időt, mely e kettő közt eltelik : csak épp ami közbül van, magát a lejátszódó lelki folyamatot nem mérhette. Ügy segített tehát magán, hogy ezt az előbbiekkel korrelációba hozta. E korszak munkásságát három vonás jellemzi :

1. Az a törekvés, hogy a pszichikai jelenségeket fizikaiakra vezessék vissza ; tehát a fizikai ingerhez egyértelműkig hozzákapcsoljuk a lelki tényt, összekötő kapocsnak a közvetítő idegfolyamatot fogván fel.

2. ötletes mérési módszerek útján a lelki mozzanatokhoz rendelhető számértékek keresése és

3. analízis útján a „lelki elemek“, azaz egyszerű érzetek, sőt érzés-elemek felderítése. Analízis és absztrakció útján vélik tehát a lelki élet egységét komponensekre vagy elemi alkatrészekre bontani.

A kísérleti-lélektani kutatás óriási méreteket ölt e korszákban, mely kb. a XIX. század utolsó és a XX. század első évtizedeit öleli fel. Vele együtt, sokszor egybeolvadva, fejlődik a kísérleti pedagógia. Ismeretes, hogy Alfred