Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 7. szám - Szele Miklós: A mai valláspedagógia főbb meglátásai
Szele Miklós : A mai valldspedagógia főbb meglátásai. 289 A mai valláspedagógia főbb meglátásai. 1. A’allásos nevelés és egyházi nevelés. Az újabb teológiai meglátások egyre erősebben hangsúlyozzák valamint magának a teológiának, úgy a vallástanításnak, a katekhé- zisnek is az egyházi jellegét, azt, ami a „vallásos nevelés“ szóval egyáltalában nincs kifejezve, ha többnyire beleértjük is, és ami kétségtelenül igen sokszor feledésbe ment. Jézus Krisztus nem egyes vallásos lelkeket akart, hanem egyházat. Az egyes lelkekben is abból a célból teremtette meg a hitet, hogy ezekből az egyes hívő lelkekből, mint élő kövekből, egyház épüljön fel (Máté 16, 16—18. Ef. 2, 20—22). Isten országáról beszélt folytonosan, ami azt jelenti, hogy nem egyes elhívottak, hanem az elhívottak társasága, a szentek egyessége, az Ő misztikus testének közössége, az „ecclesia“ lebegett mindig szeme előtt. Az egyes a maga üdvét, az egyes megváltott élet a maga jelentőségét egyedül ebben a közösségben nyerheti el. Legnagyobb ígéretei ennek a közösségnek szólanak. Ez a „communio sanctorum“ az egyetlen életalap, életkeret és életlehetőség Krisztus hívei számára úgy az időben, mint az örökkévalóságban. „Én-lelkű“1 embereket Krisztus nem használhat, csak „mi-lelkű“ embereket; az imádságot is a közösség és nem az egyén számára formálja meg : „Mi Atyánk !“ Mi következik ebből a vallástanításra nézve? Az evangélium azon helyei, melyeken Jézus Krisztus az igehirdetést (és ebben a vallástanítást is, amely az igehirdetésnek csupán egyik speciális formája) elrendeli, t. i. Máté 28, 19—20. és Márk 16, 15—16., nem valami általános vallásos nevelést, hanem kimondottan az egyházra való nevelést teszik kötelességévé a Jézus tanítványainak, az apostoloknak, kikről ez a feladat Jézus tanítványainak gyülekezetére, az egyházra szállott át, úgyhogy elmondhatjuk : Krisztus szellemében a nevelés az egyházból indul ki, az egyházban és az egyház által történik, és célja az egyház. Az egyházból és az egyházba való nevelés, amelynek az ember, a nevelő, igehirdető csupán eszköze, mert voltaképpeni aktiválója, Alanya a Szentlélek-Isten : ez az egyetlen „vallásos nevelés“, amelyről Jézus Krisztus szellemében beszélni lehet. Vallása a homo naturálisnak is van, azért ő „homo religiosus“; de egyháza csak a Krisztus megváltottainak, az Isten választott gyermekeinek van. Ez utóbbiak „vallásossága“ annyi, mint az egyházban-élés; viszont 1 Ernst zur Nieden: Éneddel beszélgetek. Ford. : Dr. Vető Lajos. Budapest, 1937. 1
