Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 1. szám - Dr. Zelenka Margit: Nyelvtisztasági munka az iskolában
Dr. Zelenka Margit: Nyelvtiszlasági munka az iskolában. 23 érdekes bizonyíték a mi igazságunk mellett: a nyelv minden nekilendülő nemzetnek egyik leghasználhatóbb és leghathatósabb eszköze. Növendékeink érdeklődését akartuk fokozni nyelvünk fejlődése iránt egyik jótékony teánkon, mikor nagy érdeklődő közönség jelenlétében élénk műsorban jelenítettük meg a „huj, huj, hajrá“-zó pogány magyar harci kiáltásától kezdve Ábrányi Emil „Magyar nyelv“ c. költeményéig nyelvünk szókincsének, kiejtésének, szófűzésének és mondatszerkesztésének pompás fejlődését. Ugyancsak ilyen céllal rendezi egyesületünk ezévi, novemberi Szembe-előadását : „A magyar nő az irodalomban“ címen. Dolgozatpályázatok minden évben tudatossá teszik növendékeink nyelvtisztító munkáját, s öröm olvasni egy-egy ilyen kis beszámolót (Ä Szembe otthon, Hogyan szereztem új Szembe-tagokat). Öröm olvasni e beszámolókat, melyek büszkén jelentik, hogy az édesapa a hivatalban, az anya barátnői, vagy a cseléd nyelvében, a testvérek, unokatestvérek a maguk iskolájában mennyi új hívet szereztek e mozgalomnak. Igaz lelkesedésről tanúskodik a növendékek által alkotott ,,Szembe-jeligék“ egyik-másika is, melyek a tantermek faláról serkentik őket lankadatlan buzgalomra, pl. „Magyarért, magyarul, magyarán“,vagy „Ajakunkról a magyar szó tisztán, csengőn szálljon, idegen szó szép nyelvünkben helyet ne találjon !“ Ilyen módon éri el iskolánk azt, hogy mire növendékeink a Vili. osztályba kerülnek, szinte kivétel nélkül választékos, tiszta magyarsággal beszélnek. Ha pl. az érettségi /eleietek izgalmában mégis becsúszik egy-egy helytelen kifejezés, vagy szófűzés, a legtöbb még ott is tiszteletreméltó meggyőződéssel helyesbíti magát. Ha a mi ifjú nemzedékünk egykor majd a maga éleiében is ilyen lelkesedéssel folytatja az iskolában megkezdett munkáját, akkor hatalmas ívbe szökken majd a magyar nyelv tisztításának és művelésének szerényen induló kezdeményezése. Ez a nyelvtisztaság érdekében kifejtett mai lelkesülés méltó továbbfejlődése Bessenyei „Jámbor szándék“-ának, Felsőbüki Nagy Pál korszakalkotó indítványának. E célból és ilyen irányú elhatározással ajánlotta fel Széchenyi, valóban főúri bőkezűséggel, korában páratlan alapítványát a Nyelvművelő Társaság anyagi szükségleteinek fedezésére. Ezért tettek éjt is nappallá Kazinczyék e reájuk nézve döntő kérdések fontolgatásakor. Hová züllött volna a már-már csak jobbágy ajkán tengődő magyar nyelv, ha íróink nem pallérozták és „csinosították“ volna oly odaadó gondossággal? Ha a Nyelvőr nem foglalta volna el őrhelyét. És milyen jó, hogy később is, korunkban is akadtak tudósok, költők, kik egy-egy művükben, vagy hangyaszorgalmuk egész munkásságával újabb gátat emeltek : Simonyi „Helyes magyarságba, Tolnai „Magyarító szótár“-a mind egy-egy újabb őrszem. És milyen megnyugtató, hogy az Akadémia is újra ráeszmélt (a már említett módon) eredeti feladatára, nyelvművelő munkájára : hiszen, mint a magyar tudományos életnek legtekintélyesebb tényezője, kétségtelenül legtöbbet tehet most is e nagy célért. Küzdjünk tehát nyelvünk tisztaságáért nyelvi- és természettudo-
