Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 6. szám - Hazai irodalom
Hazai irodalom. 285 kvalitásokat, művészi megnyilatkozásokat is csillogtat meg ; és ígéret számunkra, hogy az a sok gazdagálmú elindulás, ami itt szinte a falakon látszik kibomlani, nem vész el az élet későbbi bürokrata malmában, vagy a kenyér súlyos küzdelmei között. A kiállítás hangsúlyosabb, de minket ezúttal kevésbbé érdeklő fele az a csodálatosan szép és friss erejű gyűjtemény, mely a növendékek művészeti tevékenységét : az alakrajzi és festészeti részt tárja elénk. Meglepően változatos, erőteljes, érdekes rajzok és festmények sorakoznak fel a vezető mesterek iskolái szerint. A sok értékes művek sorai közül olyan különös szomorúsággal nélkülöztük a két nem régen távozott nagyértékű mester : Csók István és Vaszary János iskolájának műveit ! Az ő szereplésükkel teljesebb lett volna a művészeti rész értékes gyűjteménye, amely így is páratlanul szép volt és minden más kiállítás sablonos unalma felett az elindulás izgalmas szépségével, a tehetség fiatal lendületének mutatkozó energiájának vált felejthetetlen élménnyé. Az élet mily sok kegyetlenségének, a mindennapok mennyi megpróbáltatásának kell jönnie, hogy ebből a bőségesen buzgó, tiszta forrásból a műcsarnoki tárlatok lustán folydogáló érdektelen langyos vize váljék? I Cs. T. A. HAZAI IRODALOM MIssuray-Krúj) Lajos újabb költeményei: A búzakal&sz legendája... Sopron, Röttig—Rom waiter nyomda Bérlői kiadása, 1936. — Missuray-Krúg Lajos: A Fabricius ház meséi... Sopron, 1936. Nyomatott Bagó Mihály könyvnyomdájában, Dombóvárott. Az előbbi Sterbenz Károly, ez Mihalovils János festőművész rajzaival. A „Vándorfüst“ írójának, a kitűnő evangélikus poétának, ismét két kötete jelent meg nemcsak külsőleg elegáns kiadásban, hanem valóban művészi értékkel bíró tartalommal. Nem tartozik a könnyen olvasható írókhoz. Verskötetei -— s így a „Búzakalász legendája“ is — nem mindenkinek szólnak ; csak azoknak, akik képesek elmélyedni szépségeiben, és csodálni a képzelet e pompás működését ; a rengeteg szépséget, a gyönyörű képeket, amelyek sokasága valóban elbűvölő. Egyik szebb a másiknál. Krúg Lajos lírája valóban egyéni. A sok szép vers között képtelenek vagyunk válogatni. Csipkekendő, Nyírfaerdő, A forrás, Mesél az ősz, Te, Korszakok, Holdtejbe fürdik álmok éjszakáján, Fenyőerdő, Gyóntam az erdőnek, Jégvirág, És elmerültem hosszan a szemedben, Szeretem a könnyet, Aki régen elment. Ezek a legszebbek. Pompás nyelvezetüket mutassák e sorok a „Holdtejben fürdik...“ c. versből: Holdtejben fürdik álmok éjiszakáján Bólogató erdő, repkény, iszalag. . . Fehér hattyú úszik elpihent tóban S csendes zurbolással ezüst vonalak Finom rajzát rója víztükörre. — Bársonypuha álmok mese-tavára Ezerszer leírva mindig ugyanaz : Gyűrűző, karikázó, vízbe írt szó marad ? ! Avagy a „Fenyőerdőből“ : . . .Ki itt jár : mesékbe téved. Égi csipke leng a fákról, Hullongó habjátyol éled, Tündérálmot idéz képed S hópihés karácsony esték, Pehely-puha meghitt fészkek Vissza/ájnak, visszatérnek. . .
