Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 6. szám - Dr. Vetéssy Géza: A magyar nyelv tanításának problémái a középiskola első osztályában
Dr. Vetéssy Géza : A magyar nyelv tanításának problémái. 271 mányt és alanyt, „nem magyarázgatjuk, nem vezetjük le okoskodással, hanem csak szemléltetjük és éreztetjük... Fődolog, hogy megérez- zék, melyik szóval állítunk tulajdonképpen, s ki vagy mi van szóban, amikor állítunk“ (241. old.). De pársorral lejjebb már előírja az Utasítás, hogy meg kell tanítani a többállítmányú, többalanyú, alany, illetve állítmány nélküli mondatokat! Hasonló megokolással a III. osztályban ige helyett: ,,állító-szó“, főnév helyett: „megnevező-szó“, névmás helyett: ,,névpótló-szó“ (245. old.), melléknév helyett: „jelölő-szó“ elnevezést kíván az Utasítás ! Csak a VI. osztályban engedi meg a rendes jelölések használatát. Ezek a gyermek számára kitalált „megkönnyítő“ elnevezések azonban csak arra jók, hogy még teljesebbé tegyék előtte a zavart, s a kívánt könnyítés helyett újabb munkatöbbletet s küzdelmet gördítsenek fejlődő gondolkozása elé. Véleményem szerint a népiskolai tanítónak, ha az Utasítás szellemében jár el, ezeket az elnevezéseket nem kell megtaníttatni a gyermekekkel, csak első szemléléskor magyarázó elnevezéseknek kell használnia, s szerepük megértése után a megszokott nevén kell neveznie az egyes nyelvtani fogalmakat, hogy azok belevésődjenek az illető nyelvtani kategóriáknak a népiskola által is megkívánt lényege mellé a nélkül, hogy elvont szabályokba foglalva beemlékeztetnénk azokat. Azonban nem szabad megfeledkeznünk itt sem arról, hogy a „nyelvi magyarázatok“ nem fejezték be a maguk célkitűzését a IV. osztállyal, hanem az eddigi heti egyórás óraszámmal szemben az V. és VI. osztályban heti 2—2 órában folytatná az előző években szerzett nyelvi szemléletek rendezését és bővítését. Az V. osztályos nyelvi magyarázat célja a helyesírási készség fejlesztése mellett az előző osztályokban nyújtott „nyelvi szemléletek“ rendezése és bővítése úgy, hogy a gyermek a nyelv szerkezetére nézve bővebb szemléletet nyerjen (Népisk. Utasítás 255. old.). Itt tanulják meg, hogy az állítmány nem mindig ige, hanem lehet főnév és melléknév is. A tárgy sem mindig főnév, hanem más főnévül használt beszédrész is lehet. Itt történik a határozószók rendezése, valamint a jelző és az értelmező szerepének a kibővítése, de még most sem kimerítően. Szó kerül ebben az osztályban az összetett mondat-ró\ is, de nem beszélnek kétféle összetételről, csak a mellérendelt összetételt gyakoroltatják, sazok leggyakoribb kötőszavait. Itt ismerkednek meg a tárgyas és tárgyatlan igeragozással, a birtokos személyragozással. A VI. osztályban ismerkednek meg az alárendelő összetétellel, a hangsúly, szórend, helyes magyarság főbb szabályaival. Itt vonnak párhuzamot a vers és a próza között. Gyakorolják a vázlatkészítést az írásművek szerkezetének elemzése alapján. Közéleti fogalmazványokat írnak, sőt tájékoztatást kapnak a nemzeti irodalom kiváló alakjairól is. Az V—VI. osztály magyarnyelvi rendszerezésében azonban a
