Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 6. szám - Vitéz dr. Bessenyei Lajos: Óravázlatok
Vitéz dr. Bessenyei Lajos : Óravázlatok. 249 alatt lehet: ha bevalljuk, hogy minálunk az írásbeli előkészület egyenlő a mereven és lélektelenül ismétlődő egyformasággal, és azonos a malomtaposó, unalmas kényszermunkával. Mert a dolog voltaképpen úgy áll, hogy míg nem voltak óravázlatok, addig ismétlődtek az órák hónapról-hónapra, évről-évre megdermedt azonosságban, amiben a legcsekélyebb változatosság, a legkisebb újítás, vagy átalakítás sem fordult elő soha. így fajultak oda az órák, hogy előkerültek a padok alatt a detektívregények, vígan virágzott a cédulázás és levelezés, gittrágó társaságok alakultak, és más efféle diákcsíntevések napirenden voltak. Viszont az óravázlatok céltudatos tervszerűsége, a mozgalmas változatosság leköti a tanulók figyelmét, és ha az a nagyon védelmezett tanári egyéniség akar komolyan dolgozni, akkor éppen az óravázlatok kidolgozásában fogja legészrevehetőbben a maga erejét, értékét és becsét megbizonyítani. Talán legnépszerűtlenebb a harmadik érv ellen hadakozni, amely szerint az óravázlatok készítése jelentékeny munkatöbbletet ró a tanárokra. Erre az az első megjegyzésem, hogy még megértem egy olyan tanító ilyen panaszát, aki osztatlan iskolában tanít heti 30 órában, és minden este 10—12 óravázlatot készít másnapra, mert ez a feladat valóban jelentékeny tehertétel. Legalább is az volt az első tanévben, amikor minden óravázlatot újonnan kellett készíteni; már a továbbiakban, amikor a régi óravázlatok nagyobb részét fel lehet használni, a könnyebbedés itt is számottevő lesz. De egy tanárnál, aki 18 heti órában tanít, a polgáriiskolai is csak heti 22 órában, és így egyik napról a másikra csupán 3—4 óravázlatot készít, ez a munka igen kicsire zsugorodik össze. Mert a hangsúly ismét azon van, hogy óravázlatokat készítünk, nem óraterveket. Egy-egy óraterv megszerkesztése bizony belekerül egy órai munkába ; viszont az óravázlatok átlagosan nem igényelnek 15 percnél több időt a leírásra. Ismétlem : az idei és a tavalyi tanévben igen sok vázlatot láttam, ezek közül akárhány volt olyan, hogy 5 perc alatt le lehetett írni, ellenben akadtak szép számmal olyanok is — dicséretükre legyen mondva az illető tanároknak —, hogy elkészítésük, különösen ha rajzokkal voltak illusztrálva, legalább egy órai munkába került. De ezek már nem is tekinthetők óravázlatoknak, hanem óraterveknek. A kötelező készítés nem kíván meg ilyen részletes, terjedelmes kidolgozást, csak vázlatos jelzését az egyes mozzanatoknak. Ez pedig semmiképpen sem kíván 15 percnél többet, amint számos megfigyelésem alapján ezt határozottan állíthatom. Ez esetben pedig 3—4 óravázlat elkészítése összesen csak egy órát igényel. Úgy gondolom, hogy ezt kibírhatatlan, vagy jelentékeny munkatöbbletnek minősíteni, orbi et urbi ellene panaszkodni éppen nem igazságos eljárás, és éppen azért nem volt helyes a tényeknek ilyen ferde színben való feltüntetése. Hiszen készülni a másnapi tanításra eddig is kellett, legalább is lelkiismeretes és kötelességtudó tanár e nélkül órára be nem ment. Most mindössze az a változás a múlthoz képest, hogy
