Protestáns Tanügyi Szemle, 1937

1937 / 5. szám - Hazai irodalom

Hazai irodalom.

233

marad : kutat, adatokat gyűjt, megrajzolja a lelki fejlődés útját. Külföldre kerül, és tíz évet künn tölt, főleg Belgiumban. Ennek az országnak egyenletes jóléte, lakóinak rendkívüli szabadsága s az e mellett is fennálló rend méltán meglepik ; azt hiszi, hogy a szociális felelősségérzetet, mely nálunk „fokozott mértékben hiányzik“ a népnevelés eszközeivel lehetne pótolni. Egyelőre Brüsszelben nyit elemi iskolát. Két évi boldog kötetlen kísérletezés után kiüt a világháború és hazakerül. Itthon üldözi a kérdés : lehet-e erősen megkötőn tanmenet mellett szabad munkát folytatni’ Üj bort a régi tömlőbe? Azt hiszi, hogy igen. Megindul a Családi Iskola.

Tanmenetének vezető gondolata, hogy harmonikus világkép felépítését alapozza meg. A tananyagot az élet egysége határozza meg : a gyermek mindennapi életét, egy otthont teremtő családnak az élete, szülőhely, főváros, a szülőföld stb. A megszabott keret nincs ellentétben a szabad választással, amennyiben a gyermek maga is részt vesz a tanmenet felépítésében. S a gyermekekkel együtt megbeszélt tantervek mindig tovább és tovább vezetnek {pl. kikötő, óceánjáró hajó, felfedezések stb. Leading on project). A kiindulási pont sohasem előre adott, s az impulzus adásnak ez a módja, hogy a gyermek is részt vesz benne, nagyon felfokozza kíváncsiságát. A gyermekek pl. részt vesznek a házépítés tervében, s így időről-időre részt vesznek a tanmenet felépítésében is. Egy-egy tanítási egység lezajlása után a gyermekek maguk jelentkeznek új munkára, új tervekre : felszerelni a gazdaságot, szerszámokat készíteni. A szülőváros tanulása idején a tanulók térképeket böngésznek, kirándulnak egy-egy szép helyre, s itt tanulják meg, hogy a város nem volt mindig ilyen, értesülnek a táj kialakulásáról, szél és víz hatásáról, a geológiai és történeti alakulások megbeszélése után ők maguk keresik meg könyveikben a vezérfonalat.

Az ilyen munka előnyei, hogy az önművelésre alkalmasak lesznek, a tanultak lényeges részeit felismerik, a fejlődést megértik, játszva dolgozva mindig újra s újra felfedezve tanulnak, s ha világnézetet nem is, de világképet alakítanak ki maguknak. A tanítási egységek a nép élelmezése, házépítés stb. alkalmat adnak mérésre, számításra, mesemondásra, fogalmazásra, közösen vagy egyenkénti fogalmazásra. Más tanítási egységek pl. a húnok-szlávok-magyarok — alkalmat adnak a pásztor-nomádok életének, lakásviszonyaik megismerésére, s arra is, hogy a szerzett fogalomkört rajzzal, ösztönös rajzzal, tervezéssel, szövegmagyarázattal tegyék biztossá. Az egészségtan tanulásánál is önként adódó alkalmakból indulnak ki, pl. az anya betegségéből, s így jutnak az egészség megtartásának kérdéséig. A főtárgy anyagának nem mesterkélt és mégis tervszerű kiegészítése adja meg az életszerűség keretét.

A könyv II. része az ismeretszerzés vezérelveit ismerteti s azok alkalmazását, magát a munka megszervezését, a munka milieu megteremtését, a kollektív dolgozást, a munka játékos begyakorlását, az iskolai közösség életformáját, a művészi és ügyességfejlesztő oktatást stb. A munka nevelő értékét különösen emeli az évvégi munkakiállítás, melyen a tanulók maguk állítják ki saját munkájukat, s ők kalauzolják az érdeklődő látogatókat. A munkacsoportok címei (az ember élelmezése, a búza útja a kenyérig, a bolgárkertészet minden, ami egy fűszerüzletben van — az ember küzdelme a vadállatok ellen, a betegség elleni küzdelem), mindezek együttvéve az élő és fejlődő életet reprezentálják.

Az „erkölcsi emberré“ nevelést szolgálja a Szeretet Egyesület, melyet önkormányzat útján a gyermekek maguk alakítanak meg. Jól érzi Nemesné, hogy itt sok a pótolni való. A családi nevelés hatása szétesőben, a társadalom nevelő hatása illuzórius, vájjon pótolhatja ezt az iskola? Erkölcsi tartalmú olvasmányok készentartásáról is beszél ugyan, de jól tudja, hogy ez nem elég. Azt is tudja, hogy a moralizálás sem elég, ha nem tudja megteremteni a jó légkört, a lelki közösséget, a szolidáris szellemet, melyben az egyén tudatosan dolgozik a közösségért. Hogy a kollektív munka milyen egyéni örömöket teremt, és mily egyéni képességek fejlesztésére ad indítást az a tudat, hogy a közösségnek használnak, arra sok jó példát sorol el Nemesné. A gyermeki „törvényhozás“, „bíráskodás“ példái is épületesek, és egy jobb világot vetíte-