Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 5. szám - Draskóczy István: Hittankönyveink revíziójához
Draskóczy István : Hittankönyveink revíziójához. 22.Í Nem tudom, elgondolkozott-e már valaki azon, hogy az egyháztörténelemben is mennyi negatívummal kiizködik a pozitívumra vágyó ember. A legragyogóbb tollal megírt egyháztörténelem is nélkülözi, mert természetszerűleg nélkülöznie is kell, azt a derűs levegőt, amelyet ezzel jellemezhetünk : az Isten evangéliumának hódító útja. Nem az események, világtörténelmi nagy jelenetek, komor egymásra- torlódása eredményezi ezt, hanem az egyháztörténelem belső tartalma. Az egyháztörténelem emberekből alkotott institúciónak a históriája, tehát nem a keresztyénség története, hanem annak csak egy része. A keresztyénség itt e földön emberi szemekkel látható históriájának másik része — tegyük hozzá elbűvölőbb része — a misszió története. Ha pedig az egyháztörténet nemcsak tartalmi, hanem formális értéke is elvitázhatatlanul nagy a valláspedagógiában, bár rajta keresztül lépten-nyomon az emberi hitetlenségnek és a hit elerőtlenedésének a negatívumaival is szembe kell nézni a diáknak, mennyivel inkább vallhatjuk a misszió-történet formális nevelői értékét akkor, amikor itt a pozitív elemek uralkodnak. Ez az a tárgykör, amelyben a keresztyénség legnyilvánvalóbb hódító erejével találjuk szemben magunkat. Ma, amikor kezd megnyílni végre előttünk, magyarok előtt is egy munkás és sok áldást ígérő külmissziói jövendő, miért ne adjunk alkalmat diákságunknak, hogy a keresztyén hitnek ezzel a pozitív erejével, a bizonyságtevés gyakorlatával megismerkedhessék. Hozzá kell tennem végül, hogy éppen az V. osztály a legalkalmasabb a külmisszió tárgyalására, mert ez a kor a diákélet hőskora. A 15—16 éves ember a legfogékonyabb az eszményi hősiesség iránt. A kalandos vállalkozások ideje ez, amikor a lelkükhöz legközelebb lopódzik minden hős. Már pedig a missziók történetét éppen ez a kettő jellemzi : kalandosság és hősiesség. Tapasztaltam már, hogy fiúk között a III. osztály egyháztörténelmi arcképei közül legmeg- ragadóbban Livingstone Dávid életét lehet értékesíteni. Nemcsak azért, mert az ő életét adja legrészletesebben a kézikönyv, hanem azért is, mert az ő történetében egyesül legjobban ez a két elem : a kalandosság és a hősiesség. A kézikönyv többi paragrafusát megtanulják, de Livingstonenak hatása alá kerülnek. Miért ne kíséreljük meg egy nagyon jól megszerkesztett missziói történettel lekötni ennek a kornak a fantáziáját — talán még a kalandor regényektől is el tudjuk vonni őket. Összefoglalva mondanivalóimat két dologra szeretném felhívni a figyelmet. Egyfelől arra, hogy a vallástörténet mai formájának és tartalmának tanításából lassan kinőttünk, egész esztendőben azzal küszködik a vallástanár, hogy vigyen ebbe a holt anyagba egy kis életet, vagy mivel pótolgassa. Másfelől kezdünk hozzászokni ahhoz az örvendetes tényhez, hogy magyar református egyházunk is belépett a misszionáló egyházak sorába. Azt hiszem, nem lenne már időszerűtlen, elsietett lépés ennek a két ténynek a valláspedagógiai következményeit levonni. Budapest. Draskóczy István.
