Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 4. szám - Bartók J. Miklós és Mitrovics Gyula: Református tanárok és a lelkészi képesítés
Milrovics Gyula: Református tanárok és a lelkészi képesítés. 1(58 Intézményeinkért való aggódás, vezetőinek előítéletek nélkül való megválasztása nem mosódhatik széjjel felemás szempontok tisztázatlanságán, várjuk a jószándékú elmék hozzászólásait, miként lehetne elkerülni, hogy tanár és tanár közé — ceteris paribus — eleve különbségtevések ékelődjenek. Ecclesia praecedit, az egyház elől megy, áll az egyházi és világi hatóságok jogi és erkölcsi viszonyára, de akik egymással szemben, vagy mellett nem hatóságok, hanem azonos munkát végzők, csakis az azonos munkában elért nagyobb eredmény révén járhatnak elől. Mi sem természetesebb, hogy ha —- amint mondottuk — ceteris paribus két ember azonos értékű munkával s egyéniséggel áll egymással szemben, az előny azé, akinek emellé még lelkészi oklevele ís van. Ez épúgy megbecsülendő, mint bármi más külön képesítés, tudományos fokozat vagy érdem, de hangsúlyozzuk, csak akkor, ha az alapfeltételek ugyanúgy megvannak nála, mint nem lelkészjellegű társánál. Fejtegetésünk kizárólagos célja annak a megállapítása volt, hogy az egyirányúan mutatkozó plusz nem helyezhető ipso jure föléje esetleg más ezerirányú kiválóságnak, nem pedig az, hogy a lelkészi oklevél megszerzésének érdemét kisebbítsük, s annak birtokosát —- az egyenlő mérték betelte után — ne ismerjük el fölöttünk állónak. Az elvek legfőbbjeit akartuk tisztázni a teljesség legkisebb igénye nélkül, bár tudjuk, hogy a kérdés történetét feltárva, a papi és tanári képesítés hajdani egységének szétválasztását boncolgatva, továbbá egyházi törvényeinket ismertetve, melyek nem tesznek különbséget tanító- és tanítónőképzők tanárai és igazgatói között, tanítónőképzőinkben viszont nem mindig érvényesül a lelkészi jelleg kizárólagos hangsúlyozása, csak döntő érvekkel támogathattuk volna állításainkat azok előtt is, akik a világnézeti vagy logikai érvek helyett a történeti és jogi érveket tartják fontosabbaknak és meggyőzőbbeknek. Debrecen. Bartók J. Miklós. II. A felvetett kérdés régi tárgya aggodalmaimnak s azért örven- dek, hogy a Szerkesztő úr kérésével alkalmat nyújtott gondolataim elmondására. Azt hiszem, a fölött nem lehet nézeteltérés, hogy iskoláinkban a vallásos és egyházias szellem érvényesülését mindannyian egyaránt akarjuk, és csak az alkalmas módozatok megválasztásában lehet különbség. Az első a történelmi szempont érvényesítése : régen a tanárok egyszersmind lelkészek is voltak, a történelmi hagyományokhoz és értékekhez tehát akkor leszünk hűek, ha a lehetőség szerint most is paptanárokat alkalmazunk ; legalább igazgatóknak. A foglalkozások és az ismeretek szétágazódása azonban ennek a gondolatnak az érvényesítését nagyon megnehezítette. A tanári pályához szükséges ismeretkör
