Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 4. szám - Kun Sándor: Magamról magunknak
Kun Sándor: Magamról magunknak. 163 viszony, ha a tanár úgy bánik az iskolában tanítványával, mint odahaza a családi otthonban saját gyermekeivel. A szigorúság nem cél, hanem csak eszköz, mellyel növendékeimben a becsületes munka- szeretetet óhajtom kifejleszteni, ezt azonban át kell hatnia az apai szív szeretetének, mely sohasem büntetni, hanem javítani akar. Lehet szigorúságot alkalmaznunk, sőt kell is, de az igazságos legyen, s a tanuló ne érezze azt, hogy néhány rossz felelete után javításra nincs már kilátása, hanem véglegesen el van ítélve. Ilyen kijelentéseknek nem szabad elhangzania, hogy feltétlenül elbuksz az év végén ; akármit csinálsz, itt már nem segít semmi; leveszem rólad a kezemet ; egyáltalában nem feleltetlek többé, hiszen úgyis hiábavaló kísérlet. Tanulmányi sikertelenségért a tanulót külön padba, vagy éppen hátra ültetni célt tévesztett eljárás, hiszen ezzel a megbélyegzéssel önbizalmától fosztom meg, vagy a tanár szeme elől eltávolítva még inkább tétlenségre és figyelmetlenségre kárhoztatom. A brutális kifakadásnak, az állatnevek alkalmazásával való szidásnak, az indulatos, kegyetlen korholásnak és gúnyos szemrehányásnak legtöbbször nem az óhajtott megszégyenülés és a magábaszállás a következménye, hanem a dac és a konok megátalkodottság. Az ilyen bánásmóddal tehát igen sokszor az ellenkező eredményt érjük el, mint amilyent szeretnénk. A szülői elfogultság egészen természetes érzését nem szabad megsértenünk, mert ezzel nem szolgáljuk a nevelésünkre bízott gyermeknek javát. Ellenben lélektani érvekkel jobb belátásra lehet hozni még a legelkeseredettebb szülőt is, különösen, ha az otthoni bánásmódnak általunk ajánlott megváltoztatásával reményt kelthetünk benne a jobb eredmény iránt. Általában a legszívélyesebben és a legnagyobb udvariassággal kell tárgyalnunk a szülőkkel. Meg lehet nekik mondani a valót a maga meztelenségében, de sohasem ingerülten vagy részvétlenséggel. Sok méltánylandó körülmény kívánja meg tőlünk, hogy lehetőleg olyankor is álljunk rendelkezésre a szülőknek, amikor nincsen éppen fogadóóránk. A legnagyobb megértéssel kell fogadnunk és meghallgatnunk minden panaszt, ne a szívtelen merevség és szenvtelenség lássék meg rajtunk, hanem sugározzék ki belőlünk a készséges segítség vágya és a szíves pedagógiai tanácsadás lelki kötelezettsége. Az osztályozásnál pedig, amely a tanári munkának igen kényes, kínos és kellemetlen része, lelkiismeretünk megnyugtatására a leggondosabb körültekintéssel és mérlegeléssel kell eljárnunk. Mindenesetre a lehető leggyakrabban igyekezzünk feleltetni növendékeinket, kutatni tudásukat, mert félévenként átlag két-három felelet után csak elhamarkodva s így igazságtalanul történhetik az osztályozás. Az osztály ítélőszéke éles szemmel figyeli bíráskodásunkat, s jaj nekünk, tanári tekintélyünknek, ha a felületesség, kicsinybevevés vagy elfogultság bélyegét sütik osztályozásunkra. Á tanuló számára életbevágóan komoly dolog tanárának ítélete, ennélfogva azt meg- támadhatatlanul kell meghoznunk, mert végső fokon való döntés, 2*
