Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 4. szám - Kun Sándor: Magamról magunknak
Run Sándor: Magamról magunknak. 15Ö Délután a vétkes tanítványom törvényszéki bíró apjának kíséretében megjelent nálam. Kimondattam vele az esetet, kivallattam tettének oka és célja felől, majd jóságos, lelkére ható, meleghangú beszélgetés közben megértettem vele, hogy mennyire pórul járt volna, ha egy hirtelenebb természetű tanárral teszi meg ugyanezt. De mivel látom, hogy megbánta éretlen cselekedetét, s mivel tudom, hogy intelligens úri családból származik, ahol" a leggondosabb nevelésben van része, abban a reményben, hogy ilyen dolog sohasem fog előfordulni iskolai pályája alatt, sőt ha megígéri, hogy a tanulás terén is nagyobb szorgalmat fog kifejteni, megbocsátom csínytevését, és készségesen fogom támogatni minden jóra irányuló törekvésében. A fiú jelenlétében az atyját is megkértem, ne büntesse meg gyermekét, mert én hiszem, hogy mától kezdve nagy változás fog beállani tanítványom lelkületében. Még beszélgettünk egy kissé meghitten a jövő nehézségeiről, a gyermeki és tanítványi háláról, a komoly munka szükségességéről, aztán nagy megkönnyebbüléssel eltávoztak tőlem. Hogy milyen egész életre kiható lelki indítást jelentett növendékem számára ez a délutáni beszélgetés és bánásmód, mutatják a következmények. Az ötödikes elégséges bizonyítványa a VI-ban már általános jóra változott, a VII. osztály végén csak két kettese volt, a többi jeles, VIII. osztály végén színjeles bizonyítványt kapott, jelesen tett érettségi vizsgálatot, az egyetem jogi fakultásán mindig kitüntetéssel szigorlatozott, s ma már egyike az ifjabb generáció leghíresebb kereskedelmi jogászainak. A hálás apa egy vacsorái felköszöntőjében azt mondotta, hogy fiának ő csak a fizikai létet adta, de szellemi és lelki kifejlődését teljesen nekem köszönheti. Érzem, hogy túlzott kijelentésében van némi igazság. A másik eset az egyik VIII. o.-ban történt, melynek osztály- főnöke voltam. Az egészségtan tanára jelenti nekem, hogy az ő óráján bent az osztályban egy fiú hangos fütyölésével és énekelésével megzavarta magyarázatát. Kemény hangon megkérdezte, hogy ki volt az, a rendetlenkedő tanuló azonban nem jelentkezett. Többszöri felszólítására sem került elő a tettes, noha a tanár szigorúan megdorgálta az egész osztályt. Ezeket a fiúkat én ötödik osztálytól kezdve tanítottam, főnökük voltam, különösen nagyon összeszoktunk és megszerettük egymást. Midőn megkezdtem a nyomozást és felszólítottam növendékeimet, hogy jelentkezzék a fütyülő és éneklő fiatalember, először síri csend lett a válasz. Sőt egy félperc múlva az egyik jeles tanuló így igyekezett vétkes tanulótársának és az osztálynak becsületét megmenteni előttem : „Tanár úr kérem az egészségtanóra alatt a folyosón a mellettünk levő énekterembe ment valamelyik osztály, s az előttünk elvonuló fiúk közül énekelt és fütyölt valaki, a doktor úr pedig azt gondolta, vagy úgy vette észre, mintha a mi osztályunkban, bent a teremben történt volna az éneklés és fütyülés.“ Ez az ügyes magyarázat az incidensnek minden veszély nélkül való és mind a két felet megnyugtató békés elintézését célozta. Tér
