Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 3. szám - Dr. Hamvas Gyula: A középiskola legégetőbb kérdésének arcvonaláról
124 Dr. Hamvas Gyula : A középiskola legégetőbb kérdésének arcvonaláról. élet minden jelentős dobogóján megjelenik. A hely, ahol fellép, mindenkor a közerkölcs, a köztisztesség, a nemzetvédelem tribunál- jává lesz. Aki hallotta őt beszélni, nyomon követte kristálytiszta okfejtését, csodálatosan egyszerű és érthető, de művészettel megoldott probléma-részleteit, figyelemmel kísérte személyes hatását hallgatói lelkületére, az egy pillanatig sem vonta kétségbe, hogy az a hely, ahol hallgatóihoz szólott, megnyert pozíció volt a nevelői gondolat számára, elvesztett csatatér a nevelteket eltérítő környezeti hatások számára. A nevelteket eltérítő és torzító mai környezethatásokat tanulmányozó pedagógusnak a védekezés e módjáról tudomást kell vennie, aminthogy tanulságos a következő részlet is. A nemzet összessége millió és millió egységből áll, és a nevelő még ha korának legnagyobbjai közé tartozik is, még ha grandiózus szellemi fegyverzetével a legnehezebb csatákat vívja meg győzedelmesen, tudja, hogy egymaga csak egy egység. Nem véletlen az, hogy dr. Imre Sándor a háborús évek tenger teendője mellett megtartja a Magyar Pedagógia szerkesztői állását, összeforr a Néptanítók Lapjával, mert ezeken keresztül egy nemzetvédelmi láncolatot akar szervezni tanárokból, tanítókból. De nemcsak ezekhez szólott fejtegetéseiben, hanem hite és elvei szerint minden nemes érzületű magyar emberhez, aki a közösség javára részt kért és vállalt az együttes dologtevésből. Tegnapig, talán máig is osztályrészünkül jutott a tragikus magyar meghajszoltság. Rettegünk a romboló környezeti hatásoktól. Vájjon nem erős fegyver ellenük egy nemes érzületű magyar emberekből álló nemzetvédő láncolat? * * * Az 1914-es évek szörnyű viharfejlődése és a felvázolt nemzeti védekezési terv s annak további és el nem mondott gyűrűzése a monumentalitás minden ismérvét magán hordja, és problémánknak hiányozhatatlan történelmi hátteréül szolgál. Minden mozzanata a maga történeti folyamatosságában egy aktívan elvonuló kép és tanulságait rávetíti a jelenünkre, a szándékaink elé. Milyen egyszerű lett volna a felvetett problémánk megoldásaképpen egyenesen a mai társadalmi lélektan területén s népi talajon való tanulmányozást ajánlani és elkalauzolni a nevelők világát a nagyranőtt pedagógia többi idevonatkozó tudományágához, hogy egy ezekből készült alépítményre állva, élénkítsék meg a nemzeti érzületre való nevelés ritmusát. De úgy találtuk, hogy az 1914 körüli évek problémánkhoz tartozó részleteinek történeti felvetítése a jelenségeknek az egész nemzetre kiterjedő volta, általánossága, a védekező pedagógiai tervezet egyetemes jellege és egyáltalán a mának a háttere nélkül nincs teljes megoldás. A múltból elővillanó fényforrások mellett mindenesetre könnyebb lesz a feladat szükséges kiegészítése. Gyönk. Dr. Hamvas Gyula.
