Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 3. szám - Trócsányi Dezső: Spengler mint nevelő
102 Trócsányi Dezső : Spengler mint nevelő. tanulmányozza a letűnt száz év diplomáciai aktáit, s mint követségig vagy konzulátusi titkár szerezzen tudomást arról, hogyan csinálják a történetet. A pedagógia tanulása nem fontos : Das pädagogische Handwerk lernt man doch erst am lebenden Gegenstand (Aufbau 44). A középiskola hivatása azt a réteget kitenyészteni (züchten), amely a jövendő sorsfordulatokat majd átéli és irányítja, ehhez pedig okosság, széles látókör, kitartás, fegyelem s mindenekfölött személyi önállóság kell (44. o). Épp ezért szükséges, hogy a középiskolai oktatás a tehetséges diákot ne kész tananyaggal tömje, hanem inkább serkentse, ébresztgesse, legyen a diáknak szabad ideje, járjon könyvtárakba, bizonyos korlátozás mellett álljon jogában a tantárgyak közül választani, legyenek tudományos önképzőkörei (Studien- klubs), az egészen rövidre szabott tankönyvek mellett magántanulmányra való nagyterjedelmű könyvei, melyekben irodalmi utalásokat talál, s útmutatást arra, hogyan kell a könyvtárakban kutatni, & tudományosan önállóan dolgozni. Az ilyen könyvek írása a legjobb szakemberek, a vezérférfiak feladata lenne, pl. az államférfi megírhatná az elmúlt száz év történetét, egy gyáros a mai világgazdaságot stb. Ami pedig az egyes tantárgyakat illeti: a vallást tanítsák komolyan, őszintén, vagy sehogy. „Világnézettan, erkölcsi oktatás“ csak irodalmárokat (Literaten) nevel. Az oktatás középpontja a latin marad. Ez a nyelv adja a szellemi diszciplínát, a szervező tehetséget, innen táplálkozik még a technikai tudás is. A hazai nyelv tanítása neveljen stílusra, az értekezésszerű nagyképű dolgozat erkölcsi és jellemfejtegető tartalmával (Aufsatz) tűnjön el a láthatárról, nem kell az ünnepélyes szerkesztés, diszpozíció, ha a diák jól ismeri a tárgyát, a szavak maguktól jönnek, írjanak mennyiségtani, fizikai ismereteikről, valamely történeti eseményről, magyarázzanak egy földrajzi, vagy gazdasági jelenséget, nagy nekikészület nélkül, mindennapos szokás gyanánt (47.). A történettanítás legyen a nemzet politikai iskolája. Szükség van a nemzeti öntudat naponkénti erős és mély ápolására, fellengő frázisok helyébe lépjen azonban különösen az újabb kornál a reál- politikai tárgyalás, az erőviszonyoknak, a politikai, katonai, gazdasági és propaganda eszközöknek ismertetése, a kereskedelem és a háború földrajzi föltételei, nyersanyagellátás és kivitel kérdéseinek feltárása. Tanulja meg a diák, hogy minden politika hatalmi politika, s hogy minden egyénnek minden lehelletével a haza nélkülözhetetlen tagja gyanánt kell élnie, gondolkoznia és cselekednie. A napi eseményeket, pl. pénzügyi politikát, valutakérdést, politikai feszültséget, szerződések ügyét a vitázó körben kellene megbeszélni. Ami a többi tárgyat illeti, az élő nyelveket úgy kell tanítani, mint ahogy arról az angolnál volt szó; a mennyiségtanban és fizikában tekintetbe veendő mai gyakorlati alkalmaztatásuk, az állat-
