Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 2. szám - Sarkadi Nagy János: Megjegyzések az új tanterv nevelési céljához
Sarkadi Nagy János : Megjegyzések az új tanterv nevelési céljához. 77 Kazinczy Ferenc sok nehézségére és végül is eredménytelen erőfeszítésére. Ez az iskolarendelet valóban ez ellenállás miatt nem valósult meg teljességében, bár „kétségtelen, hogy a Ratio dacára a protestánsok ellenkezésének önkéntelenül is hatott eljárásaikra, mintegy élesztőül szolgált nekik is tanterveik felfrissítésében.“1 Hogy tehát e ránknézve nem szerencsés hivatkozásból származó kellemetlen íznek mindjárt eleje vétessék, hangsúlyozza a fent idézett Előszó :5 „Törvényjavaslatom tiszteletben tartja a történeti egyházaknak ősi jogszokásokban és törvényekben gyökerező iskolai fenntartási jogát, de egyben ugyanez ősi jogszokások és jogszabályok értelmében biztosítja a nemzetnevelés egysége érdekében kívánatos és szükséges állami főfelügyelet hatályát.“2 E minden felekezeti érzékenységnek is elejét vágó Előszó és a törvény intentiója okozza, hogy a „leges Homanianae“-t a különböző színű, de egy célra törő nevelési körök jó reménnyel várják. E reménynek alapja a fenti okokon kívül még az a körülmény is, hogy a pedagógusok, sőt a társadalom részéről is mind gyakrabban hangzott fel a kívánság, hogy a sok, kétségtelenül jóhiszemű kísérletezés után a nevelés és oktatásban is következzék már el egyszer a nyugalmi állapot, amikor építhetünk és nem csak ronthatunk, ami az eddigi reformpróbálgatásoknak egyetlen eredménye volt. De legfőbb oka a tanügyi reformot váró osztatlan bizalomnak az, hogy ennek vezetőgondolata a nevelés, aminek az oktatói célt alárendeli azáltal, hogy az egésznek központjául az irodalmat, tehát a legszellemibb tudományt jelöli ki, ami mint az ember lelkiségének legérthetőbb és legáltalánosabb kifejezője, legkönnyebben is hathat a jövendő generációra. Szakít tehát az eddigi pedagógiai reálizmussal, amely elsősorban és főként tanítani akart ; ennek nagy tudományos eredményeit senki sem vonhatja kétségbe ; de viszont senki sem tagadhatja az ebből Európa, sőt világszerte bekövetkezett nagy lelki összeomlást. A csődbe jutott „aetas mechanica“, vagy „electrica“ romjai közül a reformtervezet a legjobb és legnagyobb elméktől várt „aetas humana“ elé harangoz. Ez az eljövendő és az eddiginél mélyebb lelkiséget jelentő kultúra, az új humánum, nemcsak a filozófusok elképzelésében, vagy a pedagógusok óhajában él, hanem ezt várja a jövő generáció is; hivatkozhatom a közismeret ifjúsági mozgalmakra, az azokat átható lelkiségre ; ugyanakkor emlékezzünk vissza a Galilei körre, és annak eredményeit nézzük. Egy szerény megfigyelésemet is felemlítem : tavaly kérdést intéztem két osztály diákjaihoz, hogy mit kívánnak az iskolától? A név nélkül beadott válaszok legnagyobb része nem az életre való nevelést keveselte, hanem a hiányos lelkiindítást. A „leges Homanianae“ alapján új magyar generációt akarunk nevelni és nem új módszerrel tanítani. Hogy mi legyen a tanítás 1 Fináczy Ernő : Az újkori nevelés története. 326. o. 2 25. oldal.
