Protestáns Tanügyi Szemle, 1936

1936 / 2. szám - Dr. Belohorszky Ferenc: Luther szelleme az iskolai nevelésben

60 Belohorszky Ferenc : Luther szelleme az iskolai nevelésben. van az életben, nem vitás, és ha nem is mindig határozottan oppor­­tunus, vájjon ezért revízióra szorul-e? Nem 1 A határozott jellem és színvallás — a szeretettől átfűtve — jóval erősebb minden világi hatalomnál, mert erkölcsi öntudatában legyőzhetetlen. S ezt egy nevelőnek sem szabad szem elől tévesztenie, legkevésbbé az evangé­likus nevelőnek, akinek e tekintetben olyan példaképe van, mint Luther. Itt is az élettel való dokumentálás a legjobb tekintélynevelő és — szerző tényező ! De mind a Szeretet, mind a jellemesség és színvallás megköveteli tőlünk, hogy minden cselekedetünk mindig az emberi közösség javáért történjék. Mert ,,ha van szava a Szeretetnek, ha van közössége a lé­leknek, ha teljessé akarjátok tenni az én örömömet, úgy hasson át titeket egyazon érzület, egyazon egymás iránt való szeretet, szolgál­játok egymást, senkise nézze a maga hasznát, kiki csak a másét és azt, amire a másiknak szüksége vagyon“ — írja Pál apostol a filippibeliekhez. S manapság az önzés korában és önző cselekedetek felburjánzásában, de az anyagi és szellemi nyomor korszakában is, van-e az életnek és a nevelőnek nagyobb parancsa, mint az önzet­lenség tettrekész dokumentálása. „Mert amely cselekedetnek nem az a célja, hogy másnak szolgáljon, hogy a saját akaratát megtagadja — az nem igazi keresztyén cselekedet. Mert a keresztyén ember nem él önmagában, hanem a Krisztusban és felebarátjában. Krisztusban a hit, felebarátjában a szeretet éltet. A hit által felemelkedik Isten­hez, önmaga fölé ; Istentől alászáll ismét önmaga alá a szeretet által, s mégis isteni szeretetben marad mindvégig“ — írja a keresztyén ember szabadságáról készített röpiratában Luther. S ez a parancs és jellemvonás ma aktuálisabb mint valaha. Mert a becstelenség és hűtlenség számtalan fegyverével és lehetőségével minden felebaráti érzést kiüldöztünk az emberekből, és egyenesen arra neveltük rá ember­társainkat, hogy egyedül önmagukban keressenek értékes tulajdo­nokat az életszerepük továbbvitelére. Hogy ez mit jelent, felesleges részletezni, elég talán rámutatni arra, hogy sem a nemzeti kötelessé­geket, sem az embertársi feladatokat a becsület és hűség igazi er­kölcsi alapú revíziója nélkül végre nem hajthatjuk. Itt az iskolára nagy szerep vár épp a szociális nevelés kimélyítésénél. Nem volna felesleges egyszer erről is evangélikus értelemben részletesebben beszélni. S hivatkozzunk a mellett arra a belső, lelki elmélyedésre, amely Luther életének leghatározottabb egyéni jellemvonása, az a vonás, amely mindezeket a fentebbi karakterisztikumokat meg is erősíti benne? Talán felesleges is, mert a fentebbiek már bőven elénk tárják azt a benső szépséget, amely nélkül az erkölcsi öntudat, jellemesség és önzetlenség lutheri fokára nem is lehet lépni. Mindennek formai meghatározója tehát éppen az a lelkiség lesz, amire ránevelni a jö­vendő evangélikus nemzedéket nemcsak, hogy nem felesleges, de feltétlenül szükséges is. De a forma és lényeg mindig együttjárjon, mert formák nélkül, tettek nélkül nincs igazi keresztyénség sem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom