Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 1. szám - Külföldi lapszemle
Külföldi lapszemle. 41 tását: íme, a megbeszélés tárgyául szolgáló gondolatokról így vélekedik a li lapotok. Egyelőre magunk látjuk legjobban fogyatékosságainkat, a lap formai és tartalmi hiányait. Tudjuk, bogy a cikkeknek a lap szerény terjedelme mellett is változatosabbaknak kell lenniük, természettudományi, technikai, ismeretterjesztő, kis gyermekeknek s leányoknak való cikkekben, rejtvényekben, a szerkesztői üzenetek formájában kifejleszthető pásztori és nevelői munkában bővebben kell mérnünk. Egy-egy naiv fejlécrajz, magának a címlapnak túlígénytelen volta a szerkesztőség szemét éppen úgy bántja, mint bizonyára sok másét. Az illusztrációk kérdése általában fokozottabb gondú megoldásra vár. De időt, utánjárást, tárgyalást, levelezést nem kímélve, munkatársgárdát, az intézetekkel kapcsolatokat létesítve igyekezni fogunk minden életföltételt megteremteni, s hisszük, hogy összefogó, egymást támogató akarással és kölcsönös jóakarattal, boldogan a drága munkában, Isten dicsőségére, a lehetetlennek látszó feladatokat is meg fogjuk oldani. Budapest. Kónya Sándor. KÜLFÖLDI LAPSZEMLE Monatschrift für höhere Schulen. 1935, 1—4. füzet. A folyóirat e füzeteinek jelentékeny része is az iskola és a nevelés különböző kérdéseit a megváltozott német politikai viszonyok szempontjából teszi vizsgálat tárgyává. Az 1. füzetet Herbert Kraftnak a külföldi német birodalmi iskolákkal foglalkozó cikke nyitja meg. Megállapítja, hogy ezek az intézetek fontos feladatot teljesítenek a nemzeti öntudat ápolása terén, anélkül, hogy az idegen környezetben bármily nyugtalanságot is idéznének elő. Kedveltségüket talán az is okozza, hogy éppen a német iskolák törekednek elsősorban általános műveltség nyújtására, s emellett a sportot is erősen felkarolják. Ezután Fritz Stein statisztikai tanulmánya következik az osztályismétlés kérdésére vonatkozólag. Kimutatja, hogy az ismétlés főkép oly osztályokban gyakori, amelyekben egy új tárgy vagy egy tárgy nehezebbé válása a tanulók egy részénél hiányzó képességeket tüntet fel. A füzet főtárgya egyébként a film s néhány más újabb találmány szerepe az iskolában. A kérdéssel általánosságban Hans Amman foglalkozik. Utal arra, hogy a birodalmi kormányzat elismerte a film nagy pedagógiai jelentőségét, s e célból külön központot állított fel, a technika viszont már kiküszöbölte azokat a nehézségeket, melyek eddig a film erősebb iskolai terjedésének útjába álltak (drágaság, tűzveszedelem, a bemutatás bonyodalmas volta). Ezután megállapítja, hogy az állókép inkább térbeli dolgok, a mozgókép viszont időbeli folyamatok ábrázolására alkalmas. Fontos, hogy a bemutatás a rendes tanítás keretében és akkor történjék, amikor az illető tárgyra éppen rákerül a sor. Az ezután következő cikkek legnagyobbrészt az egyes tantárgyak szempontjából tárgyalják a film szerepét. A történetre és a földrajzra vonatkozólag F'elix Lampe foglalkozik a kérdéssel. Arra az álláspontra helyezkedik, hogy a tájképek bemutatásánál a mozgókép is jó szolgálatot tehet, mivel megkönnyíti azok egységes áttekintését. Nem helyesli a történelmi események filmen való bemutatását, mivel ezek a valóságot nehezen közelíthetik meg. A filmnek a természettudományok tanításánál való fontos szerepével Kurt Burchardt foglalkozik, Ernst Breil pedig azt bizonyítja, hogy mennyire életszerűvé teszi a tanítást a film (pl. tájképek, biológiai s kémiai jelenségek bemutatásával ; az idegen nyelvek tanításánál fonétikai folyamatok s utazások, a testnevelés terén sportesemények szemléltetésével). Szerinte az a fejlődés, melynek kiindulópontja Comenius híres Orbis Pictusa, az iskolai filmmel érte el tetőpontját. Külön cikk ismerteti a német birodalom iskolai filmrend
