Protestáns Tanügyi Szemle, 1936

1936 / 10. szám - Dr. Belohorszky Ferenc: Diákok a középiskoláról

416

Dr. Belohorszky Ferenc : Diákok a középiskoláról.

azok a szomorú és gyönyörű események, indítékok, amelyek a mai életet és történést szolgálhatják. A múlt szelleme is csak mint a ma tükrébe állítható erő ösztönözhet, de nem mint adatok, évsorok,, számok és események lelketlen sora, hanem a belső történések okozata és oka. Azt akarjuk tudni, miért van ma minden így, ahogy van,, s miért jó, miért nem jó, ahogy van.“

A nyelvek kérdésénél csakis a praktikus szempontokat veszik a diákok figyelembe. Ezért egyhangúlag elítélik a latin nyelv tanulását, s ezért követelik egyöntetűen a modern nyelvek alapos és részletes tanítását. De nagyon sokan hangoztatják, hogy kár két nyelvet tanítani, elég volna egy is, de azt azután alaposan, főként a beszéd szempontjából. „Beszélni és beszélni“, mintha csak már ismerték és olvasták volna a miniszter parlamenti és felsőházi nyilatkozatát^ De a latint a nyilatkozók fele teljesen száműzné a középiskolából, a másik fele pedig a felső négy osztályba szorítaná vissza heti négy órára.

A természettudományok tanításánál hangsúlyozzák a gyakorlatiasság követelményét. A természetrajzban, a fizikában követelik a gyakorlatiasság érvényesülését. Kísérletezést, de úgy, hogy maga a diák kísérletezzék, s maga állítsa elő a szereket, eszközöket, maga keresse meg a növénynek az alkatrészeit, maga figyelje meg a jelenségeket természetrajzban, fizikában egyaránt. „A természettudományokat laboratóriumi módszerrel tanuljuk, magunk kísérletezzünk, magunk állapítsuk meg a különbözéseket és rendkívüliségeket. Amit magam tapasztalok, sohase felejtem el, valami mindig marad bennem, amit csak mutatnak, vagy megnézhetek, az hamarosan semmivé válik“— írja az egyik elég éleslátással.

De vannak, akik ki is bővítenék a középiskola tantervét, s néhányan hangoztatják, hogy közgazdaságtant gyakorlati és elméleti tantárgyként be kellene iktatni a magyar tantervbe, mert „agrárállam vagyunk, ahol a közgazdaságban való jártasság szinte nélkülözhetetlenül fontos“. Azt fejtegeti az egyik részletesen és behatóan r „A legnagyobb hiány, amit nélkülöz a mai középiskolai oktatás, az* hogy nem készíti elő a tanulókat a közgazdasági ismeretekre. A maturált ifjak nem mennek ma már mind tudományos pályára, mind többen vannak olyanok, akik a gazdasági életben akarnak elhelyezkedni. Ezek a tanulók végzik a gimnáziumot, mert magasabb színvonalú* mint a kereskedelmi iskola. De ezek a tanulók kikerülnek az életbe a nélkül, hogy a legelemibb közgazdasági ismeretekkel el volnának látva. Tudják Vergiliust, ismerik Tacitust, a differenciál és integrálszámítást kitűnően értik, de nem tudják már, vagy sohasem is tudták, mi a váltó, sohasem hallottak a gazdasági irányokról, s nem is tudják mi az a védővám. Ma nem elég szobatudóst nevelni, az élet gyakorlati embereket kíván, s erre is nevelni nem utolsó dolog a középiskolában sem.“ Talán túloz nagyon, de van benne némi igazság, amikor ezt írja egy másik : „Bizonyos szempontból be kell vallani* hogy a középiskolai ismeretszerzésünk hiányos. Hányszor megtörté-