Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 10. szám - Dr. Belohorszky Ferenc: Diákok a középiskoláról
414 Dr. Belohorszkij Ferenc : Diákok a középiskoláról. gyermekei“. De jól tudják azt is, hogy „a tanítás és tanulás egyik legfontosabb kelléke az, hogy a diákokkal megkedveltessék az egyes tantárgyakat. A tanár necsak arra törekedjék, hogy tárgyából az egyes leckéket megtanulják, hanem, hogy tárgyának keretén belül a diák áttekinthető képet szerezzen magának, s ezzel általános műveltséget szerezzen magának“. És itt a tanítás és módszer kérdésénél merül fel bennük először az a gondolat is, hogy összehasonlításokat végezzenek a középiskola és az elemi iskola között. Az egyik öntudatos fiú ezeket írja : „Nyolc év alatt számtalanszor alkalmam nyílt megismerni a középiskola jellemző sajátságait, rejtettebb zugait, és magamban mindannyiszor ítélkeztem a tapasztalatok felett. Lehetőleg úgy boncolgattam a dolgokat, hogy ne kerüljek ellentétbe tanáraimmal és azzal a rendszerrel, amelyet ők követtek. Én t. i. nem abból az ú. n. „diákszemszögből“ néztem a dolgokat, hanem mindig a szemem előtt lebegett az a tudat, hogy van egy forum, ahol tudós és tapasztalt emberek állítják össze azt a sokmindent, amelynek a fontosságát a kisdiák gyermekeszével nem tudja kellőkép mérlegelni. Most mégis a legőszintébben és a legtárgyilagosabban igyekszem leírni tapasztalataimat.“ Majd így folytatja : „Mikor az elemi iskola négy osztályát elvégeztem, szüleim bölcs elhatározása folytán a gimnáziumba kerültem. Megvallom, nem féltem a gimnáziumtól. Az első nap mégis nagyon furcsa volt. Elkábított engem az, hogy minden órára más tanár jött be, de különösen az, hogy az elemiben nem volt könyv, itt meg a könyv nagyon is fontos volt. Az elemiben a tanító bácsi mesélt valamiről, játszva vezetett be az írás-olvasás rejtelmeibe, aztán beszélgettünk, énekeltünk, játszottunk, szinte játszva tanultunk. Ennyi volt számunkra az iskola. De most? Meg kellett venni mindenekelőtt egy csomó könyvet. Milyen nehéz volt azokat elvinni az iskolába, hát még meg is tanulni ! ! Ma le kell szűrnöm ezek alapján azt a tényt, hogy az elsős számára a középiskola bizony nagyon is idegen. Miért? Mert nincsen kellő átmenet a régi környezete, az elemi és az új környezete, a gimnázium közt. Átmenetet kellene teremteni, amely átmenet éppen az első osztályban történnék meg. Szerény véleményem szerint, nem okozna nehézséget az, ha a gimnáziumba lépő gyermeket nem mindjárt egy csomó szaktanár venné át, hanem az első évben legalább csak két-három tanár tanítaná minden tárgyra, s ezt a szakcsoportok meg is engedik. így azok többet és jobban foglalkozhatnának a gyermekekkel, s jobban meg is ismerhetnék őket, mint így, amikor öt-hat tanár tanítja őket. Hát még minő könnyebbség lenne az a kisdiáknak, ha nem mindjárt könyvből kellene magolnia a holt betűket, hanem a könyv csak arra szolgálna, hogy a tanár figyelemmel kísért magyarázatának nehezebb részeit otthon átolvassa. S ezzel talán némileg meg is lenne oldva az átmenet nehéz problémája“ fejezi be fejtegetését a diák. Mondjuk meg őszintén : olyan kérdés, amivel már sokat foglalkoztak tanárok, pedagógusok egyaránt, s aminek a megoldása nagyon is fontos.
