Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 1. szám - Dr. Ferenczy Károly: Bécsi emlék
Dr. Ferenczy Károly: Bécsi emlék. 35 letet parancsol az a gyorsaság és a fegyelmezettség, amivel az óra végén a tanulók elhagyták a tornatermet, ahogy magnk sürgették egymást az öltözködésben és ahogy gondoskodtak róla, hogy a villany sehol égve ne maradjon. A tornaóra után ugyanebben az osztályban szlöjdórán vettem részt. Plasztilinnal dolgoztak modell nélkül. Kiki azt készíthetett, amit akart. Ez azonban akkor csak az én kedvemért történt így, mert különben — kevés kivételtől eltekintve —, amikor szabadon nyilatkozhatik meg a képzeletvilágnk és alkotókészségük — kellő megbeszélés után rendesen megkapják a témát. Érdekes volt, hogy — mivel előzőleg sokat beszéltek Abesszíniáról — a tanulók nagy része exotikus témát választott. Meglepő gyorsan ment a munka, s az eredményből néhány darabot szintén elhoztam magammal. A tanítóképzőben az első osztályban angol nyelvi órán, a II. osztályban fizika órán s a III. osztályban pedagógia órán voltam jelen a tanításon. Az angol nyelvi órán 17 növendék volt, minthogy az osztály másik felének ugyanekkor latin nyelvi órája volt. Az órát az előző órai olvasmány tartalmának elmondása, új olvasmány elolvastatása és megbeszélése töltötte ki. Meglepő voít a növendékek átlagos nyelvtudásának, az első, illetve az előkészítő osztályhoz viszonyított magas szintje, a használt tankönyv erősen gyakorlati iránya, illetve tartalma és követésreméltó, az órát vezető tanárnak következetes és céltudatos eljárása, amellyel állandó nyelvi összehasonlításokra hívta föl beszélgetés közben a növendékek figyelmét, ezzel egyfelől anyanyelvűk, másfelől a tanult idegen nyelv szerkezetének, törvényszerűségeinek és szépségeinek ismeretébe való behatolásra adva alkalmat. A fizika óra előtt egy megbízott növendék a szünetben már előre felrajzolta a táblára a tanár munkafüzetéből az új tanítási egység feldolgozásához szükséges rajzot, hogy ezzel az időt az órán már ne töltsék. Ez az óra is a teljes munkaközösség megvalósításának volt nagyszerű példája. A tanár kitűzte az új tételt (Hajítás) s csak a kérdéseket vetette föl: „Milyen problémák vetődhetnek fel a fölfelé való vertikális hajításnál, a lefelé való vertikális hajításnál“? stb. A problémákra maguknak a növendékeknek kell rájönniük, ők szövegezik meg a feleletet, ők fejezik ki azokat mathematikailag, és ők oldják meg mathematikai úton a problémákat is. A tanár krétát se vett a kezébe, csak kérdezett és irányított. A szorzásokkal, osztásokkal, tehát a számítások elvégzésével nem töltik az időt, a tanár kezében ott van a logarléc és ő egyszerűen feldiktálja egy pillanat alatt a kész eredményeket. A fő a gondolkodtatás, a problémák megláttatása, a megoldás módjának fölismertetése, a törvényszerűséget kifejező képlet megállapíttatása, számításokkal az időt nem töltik, senkire nézve nem vonván kétségbe, hogy tudja az egyszeregyet. Igen erősen érvényesült az órán a fizika nagy gyakorlati jelentőségének szempontja, s amire vonatkozólag megállapították (mint 3*
