Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 10. szám - Ambrózy Géza: Az alsófokú mennyiségtantanítás és az új tanterv
404 Ambrózy Géza : Az alsófokú mennyiséglanlanítás és az új tanterv. nyosan hátrányt jelent a tanulónak az, hogy a test tulajdonságainak otthon való tanulmányozásánál nem áll rendelkezésre olyan modell, amelyet nem kell minduntalan újból összerakni. Különösen problematikussá válik a tanuló saját munkája akkor, amikor meg kell győződnie a négyzetes gúla lapszögeinek hegyes és tompaszögű voltáról. Különös és érthetetlen intézkedés az, hogy a téglaalakú test nem kapott helyet a tananyagban, amikor négyzetes oszlopot alig, de annál több téglaalakú testet találunk a mindennapi életben. Hangsúlyozza ismételten is az Utasítás azt, hogy a feladatokban ne szerepeljenek elvont számok, hanem a mindennapi életből vett adatok, mert a közönséges számtan éppen az alkalmazás lehetőségében domborodik ki. Az alkalmazás tükrözze vissza a való életet. Teremtsük meg feladatainkkal az életközelséget, amellyel kapcsolatban az iskolán kívül álló bírálóinknak annyi kifogása van. Itt egy olyan munkaterület adódik, amely az iskolát teljesen közel hozhatja az élethez. A tanulók saját mérései, a magukkal hozott számszerű ismereteik szolgálhatnak alapul az iskolai munkának. A munkának ez a berendezése és beosztása a munkaiskolái módszernek egyik kiinduló pontja, mert biztosítja azt a már kifejtett elvet, hogy a feladat a matematikai oktatás céljain túl a középiskola nevelő és nemzeti törekvéseit, az állampolgári nevelés gondolatát is szolgálják, rajtuk keresztül megtanulja a növendék a megadott tényekből a számokkal való jellemzés lehetőségét. Ha azokra az I. és III. osztályban tartott számtan órákra gondolok, amikor a trianoni béke következményeit tárgyaljuk meg számszerűen, akár különbségek, akár százalékok alapján, akkor az az érzésem, hogy maradandóbb emléket hagytam növendékeim lelkében, mintha a békekötés szörnyű eseményeit mondottam volna el. Amilyen örömmel kell fogadnunk a Utasításnak a tanulók öntevékenységére, a munkaiskolára vonatkozó intézkedéseit, éppen olyan aggodalommal kell látnunk az eddig III. osztályban tanított anyagnak az első két osztályba való összesűrítését. Vonatkozik ez különösen a II. osztály anyagára, amely változatlan óraszám mellett a következő szaporulatot mutatja : összetett következtetések, kamatszámítás, a henger, kúp és gömb tárgyalása. Ha munkaiskolát akarunk teremteni, akkor minden ismeretet a tanulónak magának, saját tapasztalatai alapján kell megszereznie. Meg kell az új ismeretet szoknia, el kell helyeznie az eddigi ismeretei közé az őt megillető helyre, hogy ez kiegészítse meglévő világszemléletét. Idáig azonban csak sok feladat megoldása árán jut el. Ez a módszer tehát szükségképpen több időt igényel, különösen akkor, ha a feladatok tárgyi vonatkozásait is behatóbban vonjuk bele munkánkba ha a számadatokon felül azt is megláttatjuk a gyermekkel, hogy a gazdának, iparosnak, kereskedőnek, gyárosnak, államférfinak milyen kalkulációs munkát kell végeznie kötelességteljesítése közben. Sok idő eddig sem állott rendelkezésünkre, de az új tananyag
