Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 1. szám - Dr. Ferenczy Károly: Bécsi emlék
w> Dr. Fermczy Károly: Bécsi emlék. sem a „Volksschule“, sem a „Hauptschule“ vonatkozásában nem mondható a mi viszonyainktól szokatlanul eltérő mértékben gazdagnak, még kevésbbé luxuriózusnak, bizonyságául annak a mindenütt érvényes igazságnak, hogy a jó iskolát legelsőrenden nem a gazdag fölszerelés, hanem a lélek, illetve az abból születő jó tanítói és nevelői munka jelenti. A növendékek létszáma osztályonként 35—40. Az evangélikus vallásúak 8, a másvallásúak 16 schillinget fizetnek havonként iskolafenntartás címen. Ezenkívül az iskola köré csoportosult szülők egyesületet alkotnak, s tagdíj címén félévenként 5 schillinget fizetnek. Az egyesületi tagdijakból fedezik a tanulók egészségügyi ellenőrzését (fogápolást is ideértve) végző iskolaorvos tiszteletdíját is. Amint látjuk, a szülők nem csekély áldozatot hoznak az iskoláiért, de hogy a rendes havi díjakon kívül szülői egyesületi tagdíj címén is szívesen vállalják a teherviselést, abban az iskola munkájának megbecsülése és az a rrjeggyőződés jut kifejezésre, hogy gyermekeiket szeretik és szolgálják, amikor az iskolát megbecsülik. Ebben az iskolában a legmegragadóbb benyomásokat az első osztályban szereztem, azért főként ezekről fogok beszámolni. Kötött órarend itt egyáltalán nincs. Az anyag, amit el kell végezni és amiről számot kell adni, természetesen pontosan körül van írva a tantervben, de hogy ezt az anyagot milyen beosztással, a napok, illetve órák egymásutánjában milyen sorrendben végzi el a tanító, az teljesen a tanító belátására, invenciójára van bízva. Természetesen a tanítónak megvan a munka tervszerűségét biztosító gondosan kidolgozott tanmenete. Ezt sem értelmezi azonban merev szigorúsággal, s az egyes órák, illetve félórák felhasználásában a tanulók hangulata, érdeklődési iránya szerint változtatja és tűzi ki a közös szellemi munka tárgyát és célját. Tudatosan használtam a „közös szellemi munka“ kifejezést, mert igazi munkaközösségben voltam ebben az iskolában, amely a helyesen értelmezett, egészséges munka-iskolai módszer eljárásába és eredményeibe engedett betekintést. Említésre méltónak tartom, hogy az egész hétre feldolgozásra kitűzött tanítási tétel, illetve egység címe — amely mintegy az órarend helyett az osztályban feltűnő helyen ki is volt függesztve - ez volt : „A szél.“ Tehát egész héten tulajdonképpen ez volt a megbeszélések, a tanítás, az egész iskolai élet és munka központi gondolata. Ebből indultak ki, amikor a beszéd- és értelemgyakorlat során sor került az őszre, a lombtalan fákra, ez volt az alap, amikor Istennek a természetben nyilvánvaló bölcsességéről, tehát vallásos ismeretanyag közléséről és a vallásos érzés felkeltéséről és elmélyítéséről volt szó, amikor számolni kezdtek (hányszor fújt a szél ezen a téhen, hány kisfiúnak röpítette el a kalapját az udvaron stb.), erről szólt a megtanult és csodálatos biztosággal és a népiskola első osztályához viszonyítva csodálatos finomsággal és szépséggel előadott ének, és erről szólt még a rajz is, mint ahogy ehhez simult ott az iskolateremben a megtanult énekkel egybekötött és nyitott ablakok mellett végzett játékos-torna is. A gyermekek ugyanis csoportokba álltak,