Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 8-9. szám - Hazai irodalom
378 Hazai irodalom. kerüljön. F. L. Müller egy cikkében a német nyelv tanárának a vidéki iskolaotthonban való szerepével foglalkozik, s a faji lélektani kutatásokat végzőcsoport vezetését óhajtja rábízni. A folyóirat egy másik számában közöl is ilymódon készült ifjúsági dolgozatokat. Herwig Müf/ernek ,,A jellemzés“ c. tanulmányában azt a megfigyelést találjuk, hogy az e körbe tartozó dolgozattételek kisebb tanulóknak még nagy nehézségeket okoznak, mivel még nem rendelkeznek a szükséges kifejezésekkel. Bizonyos tekintetben könnyebb a helyzet a drámánál, mivel ez esetben az egyes személyeket maguk elé képzelhetik. Egy másik cikkében a szerző a IV. osztályos irodalomtanításról értekezik : Mivel ez osztály után sok tanuló elhagyja a középiskolát, bizonyos befejezettségre kell itt törekedni, a nélkül azonban, hogy ez a tanítási anyag láncszerű felépítését veszélyeztetné. Nem szükséges tehát alkalmazkodni az időbeli egymásutánhoz ; inkább a költők és írók stíluseltéréseit kell figyelemmel kísérni, az egész rövid életrajzi adatok pedig az egyes olvasmányokhoz kapcsolhatók. Az elméleti ismeretek közül csupán a legfontosabbak tanítása kívánatos. H. Hadlich egy német leányiskolái típus (Frauenschule) részére ajánl olvasási rendet. Figyelemreméltó megjegyzése, hogy az olvasmányok megválogatásánál nemcsak arra kell figyelemmel lenni, vájjon kapcsolatban vannak-e a női hivatással, hanem arra is, hogy a tanulók életkorának is megfeleljenek. Walter Hofslaelter az ifjúsági irodalom kérdéséhez szól hozzá. A tárgyilagos tudományos művek ma is megfelelnek az ifjúságnak, a kalandos regényeket illetőleg azonban ízlése megváltozott. Legalább is azt óhajtja, hogy hőseik saját népéből valók legyenek. Az ifjúság számára írt mű általában olyan legyen, hogy azt a felnőtt is szívesen olvassa. K. Schröcke egy legfelsőbb osztályos leánytanuló dolgozatát közli a tanulók vándorlásáról. E dolgozat érdekesen mutatja, mikép terjed ki a tanulók érdeklődési köre egyre újabb és újabb területekre. A tanulmányi kirándulással foglalkozik Otto Bäcker is, kimutatva jelentőségét a szülőföld szeretet éré való nevelés szempontjából. Az ismertetett cikkeken kívül e folyóiratban több tanulmány egyes újabb és régibb német írók és műveik iskolai olvasásának kérdését tárgyalja, így Gottfried Kellert ily szempontból két értekezés is méltatja, s különösen felsőbb fokon kívánnak számára nagyobb teret biztosítani. Egy másik Hans Grimm „Volk ohne Raum“ című regényét ismerteti a tanítás szempontjából. A többi főkép irodalomtörténeti tárgyú tanulmány elsősorban az új eszményekből kiindulva értékel különféle német írókat és irodalmi alkotásokat. Dr. Losonczi Zoltán. HAZAI IRODALOM Mester János : Az olasz nevelés a XIX. és XX. században. Királyi Egyetemi Nyomda, Budapest, 1936. 556 lap. Szerző nálunk meglehetősen ismeretlen adatokat tár fel, s az olasz nevelés történetét tárgyaló már kész műve II. felét bocsátja most útjára. Ez a kötet a fasizmus nevelési reformjának tárgyalását adja, s jellemzi azt a hosszantartó folyamatot, melynek e reform eredménye. Céljának megállapítása után a bölcselet és nevelés történeti irányait ismerteti, majd az olasz nép jellemző sajátságait mutatja be : művészi készség, alkotó szellem, derűs lelkűiét és állhatatlanság egyéni életében (utóbbi ellen küzdött sikerrel Mussolini I) ; igénytelenség, munkakedv és munkaszeretet, fejlett kereskedelmi érzék, a családi élet tisztasága, politikai érzéketlenség és vallásosság társadalmi életében. E rövid részek után a 39—17. lapon az olasz nevelést jellemzi a XIII—XIX. században. Ekkor két iránya volt : a ferencesdomonkos és a klasszikus latin-görög. Ezt követi más szerzetesek nevelése, majd a XVIII. század nevelése, mely az állampolgárt készíti elő. Ekkor főhibája az olasz nevelésnek, hogy állami monopólium, ennek következtében a községek nem áldoznak rá, úgyhogy 1923-ban a lakosság 37'2%-a analfabéta, az iskolák elosztása rossz, a tanügyi igazgatás túlméretezett. Ezekkel vette fel a harcot a fasizmus.
