Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 8-9. szám - Belföldi és külföldi lapszemle
Belföldi és külföldi lapszemle. 373 legyen az eredménye, kötelezővé kellene tenni bizonyos korhatárig minden evangélikus iskolában tanító tanárra nézve, a nem véglegesítetteknél a véglegesítést ennek hallgatásától kellene függővé tenni, végül pályázatok elbírálásánál végzőinek előnyt adni. Ehhez a fontos kérdéshez hozzá kell szólnia az evangélikus tanárságnak. Mi a sok értékes gondolatot tartalmazó cikkre a figyelmet fel kívántuk hívni. Annyit azonban már most meg kell jegyeznünk, hogy egyházunknak a múltban is joga lett volna, s most fokozottan joga, de kötelessége is középiskolái részére evangélikus tanterv szerkesztése. Reméljük, Prőhle Károly cikke ennek Is propagandát csinál majd. b. d. BELFÖLDI ÉS KÜLFÖLDI LAPSZEMLE 1 A „Jövő l tjain“ jubileumi száma. A „Jövő Útjain“ megindulásának tizedik évfordulóját ünneplő jubileumi szám, több mint egy folyóirat történetének egyszerű összefoglalása. Ez a szám keresztmetszete mindazoknak a problémáknak, melyek a magyarországi gyermeknevelés utolsó tíz évének hajtóerői voltak. Ezen a nagyvonalú keresztmetszeten át bontakozik ki az „Üj Nevelés Ligája“ magyar lapjának egész_ szellemi története. Négv tényező jellemzi azt a felfogást, amin a „Jövő Útjain“ tudományos beállítottsága alapszik : 1. Hogy a gyermeklélektan és a didaktika a nevelői és oktatói gyakorlatban elválaszthatatlan egységet alkotnak. 2. Hogy az egymással látszólag szembenálló módszerek a legtöbbször nem ellentétesek, hanem csak különbözők ; nem küszöbölik ki egymást, hanem problémaköreik és megoldásaik különféleségeivel gazdagítják a neveléstudományt. 3. Hogy a neveléstudománynak sajátos magyar feladatai vannak, melyeknek a külföldi eredmények csak kiindulópontjai lehetnek, de nem megoldásai. 4. Hogy a neveléstudomány és a gyermeklélektan minden spekulatív lépése elválaszthatatlanul összefügg a pedagógiai gyakorlat legapróbb nehézségeivel is. Ezt a széles látókörű, termékeny felfogást tükrözi vissza a jubileumi szám egész beosztása, mely a gazdag anyagot négy nagy csoportba osztja a lélektan, a pedagógia, az iskolaszervezés és a szociális munka problémáinak megfelelően. A magyar pszichológia tíz évének fejlődése elsősorban Ranschburg professzor nagy átfogó cikkén át bontakozik ki, mely a lélektan és a pedagógia tudományos összefüggéseit tárja elénk. A mélylélektan pedagógiai vonatkozásait Máday István és Lévyné F. Kata cikkei ismertetik. A kísérleti lélektan magyarországi elterjedéséről Hurkai Schiller Pál számol be. Dr. Schmell János, a Magyar Királyi Gyermeklélektani Intézet igazgató-főorvosa a gyermekpszichológia sajátos feladatairól adott intervjút. A pedagógiai kísérletezés tíz évének szentelt második részben három úttörő kísérlet eredményeinek beszámolóját kapjuk : az Üj Iskola, a Családi Iskola és a Montessori-mozgalom fejlődését. A közoktatásügyi és iskolaszervezési cikkek közül különösen érdekes Nagy Miklós, a szeghalmi Péter András r. g. igazgatójának a középiskolákról és Szenes Adolfnak a polgári iskolák reformjáról írt cikke. Karnis Gyula nyilatkozata az egyetem és a munkaiskolák kérdéséről szól. Az utódállamok magyar pedagógiai mozgalmait Kemény Gábor és Nánay Béla cikkei foglalják össze.
