Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 8-9. szám - Dr. Dezső Gyula: A testgyakorlás mint egyenrangú tantárgy
Dr Dezső Gyula : A testgyakorlás, mint egyenrangú tantárgy.361 Olympiászt), háború esetén pedig a kiváló emberanyag legalább is bír annyi fontossággal, mint a technikai felkészültség, s egyik sem tud a másik nélkül győzelmet kivívni. Szabályként felállítható az is, hogy úgy az iskolában, mint későb.ben bármely életpályán, a lelki erő és a szellemi képesség is csak úgy tud zavartalanul és teljes mértékben érvényesülni, ha a testi kondíció kifogástalanul működik. Ezért van az, hogy pl. Amerikában és Angliában vezető állásban lévő legkiválóbb férfiak még idősebb korban is igen nagy súlyt helyeznek az egészséges sportok állandó űzésére, ezért vadásznak, golfoznak, síelnek és így tovább. De mindez csak akként válik lehetségessé, ha már a középiskola szisztematikusan ráneveli, ha kell : rákényszeríti a tanulóifjúságra a testi önfegyelmezést és a testkultusz ápolását is. Ehhez pedig az szükséges, hogy a tanuló állandóan lássa, hogy a torna és a testgyakorlás ugyanolyan komoly tantárgy, mint bármely másik, s hogy a tornatanár ugyanolyan komoly tanár, mint bármely másik, annál is inkább, miután az éppen olyan főiskolai végzettséggel rendelkezik, mint a többi tanár. A tornaóra komolyságának és a tornatanár tekintélyének egy árnyalattal sem szabad kisebbnek lennie, mint a többi tanórának és a többi tanároknak. Ila azután ezt a helyes elvet magunkévá tesszük, akkor annak keresztülvitelében minden vonalon következetesnek kell lenni, és a többi tárgyakkal való egyenrangúságot minden vonatkozásban kifejezésre kell juttatni. Jól tudjuk, hogy a tanulóifjúság nagy része nem rendelkezik a priori a kívánatos lelki és jellembeli jó tulajdonságokkal, hanem inkább a rosszra hajlamos, tehát a jóra szorítani kell. Ez a szorítás két irányban történhetik a testgyakorlás tekintetében is. Egyfelől a tornában és sportokban magukat kitüntető diákokat ugyanúgy kell ösztöndíjban s szép jutalmakban részesíteni, mint a többi tárgyakban kiváló tanulókat — amire a társadalom, különösen a sportegyesületek s egyéb ily célra adakozó intézmények figyelmét lel kell hívni —, másfelől azokat a tanulókat, akik egészséges szervezetük s ép testalkatuk dacára, tehát pusztán lustaságból, vagy nemtörődömségből elhanyagolják a testgyakorlást, éppen úgy el kell buktatni s javítóvizsgára, sőt osztályismétlésre utasítani, mintha bármely más tárgyból nem tanúsítanak megfelelő előmenetelt. Erre az intézkedésre annál is nagyobb szükség van, mert magam többször szomorúan tapasztaltam jogakadémiánkon, hogy a hallgatóság egy része sajnálatos negligentiát tanúsít a lövészgyakorlatok iránt, aminek eredendő okát a középiskolai testgyakorlás részükről való elhanyagolásában és ennek megszokásában látom. S ha ez a kötelességmulasztás elharapódzik az ifjúság körében, valóságos nemzeti veszedelemmé válhatik. Ez a gondolat fölvetődött már az említett tanárgyűlés testnevelési szakosztályának ülésén is, ahol a legnagyobb mértékben megragadta figyelmemet, s azóta arra a meggyőződésre jutottam,
