Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 8-9. szám - Dr. Vályi Armand: A munkáltatás jelentősége a történettanításban
Dr. Vciliji Armand : A munkáltatás jelentősége a történettanításban. 351 ságos művelődési fok, amelyről az egyén éppen lelki szabadsága révén bele tudja magát vetíteni a közösségbe, simán, alku nélkül. A tömeg a közösségi szükségszerűség gondolatáig, nem a lélek magasrangú vágya, hanem kívülről jövő behatás: vezetés révén jut. De a gondolkozó vezetők, a társadalom erjesztő kovásza az a társadalmi rend, amelyik a tudományos, öntudatos abszolút szellemiségbe mélyedt világnézet birtokosa. Egységes új gimnáziumunk — azt hiszem — e társadalmi elitet van hivatva nevelni, vagy talán megteremteni. Mily szép vezetőszerep jut itt a történeti sorsközösség gondolatától az örökkévaló világterv fogalmáig vezető történettanításnak. Ha futólag érintve is — de átszaladtunk a miért mezején. De mindez hogyan? Még egy pillantást a módszerek kohója felé: A történettanítás módszeréhez tartozik, s minden időben egyik legnehezebb kérdés : az egész és a részek viszonyának kérdése : a tárgykiválogatás, azaz mennyit tanítsunk. A divatos túlterhelés így fogalmazta meg e kérdést : mi az a legkevesebb részismeret, amely mellett még felismerhető az egész, hacsak körvonalaiban is? Hiszen kétségtelen — az egészet, a történetismeret teljességét még viszonylagosan sem lehetséges adni a középiskolában. Az apró tartalmakat, az egyéni lét történettöredékeit nagyobb formák vonásaiba kell összeolvasztani. így is mondják tankönyveink, így is van rendjén. A tárgykiválasztás főszempontja az az alkalmasság, amely lehetővé teszi a történetileg kevéssé iskolázott tanuló számára is az absztrakciót. A tanításban nem lehet a végcél a história, a tárgyismeret puszta rögzítése, hanem a histórikum, a törvényszerűségek felfedeztetése. Természetesen histórikum história nélkül nincs. De oda kell fejleszteni a tanuló lelkét, hogy amikor históriát ismer, gondolkodó tevékenysége a histórikum elvonására vezesse. A történelemformáló rend felismerése nehéz önmegtagadó munka, küzdelmes tárgyi megismerés eredménye. A hiányos, nagy vonásokban rajzolt tárgyismeret előtt a lassan érlelődő történeti ítélőképesség inkább sejtelmeket, mint megingathatatlan valóságokat ad. S a mester keze munkájára, a tanár vezető, nem pórázon segítő, csupán iránymutató tevékenységére vár a biztossá tétel. Hivatásának éppen ez a mélysége : megbizonyosítani a tanulót arról, hogy gondolkozása az igazság nyomában jár. Ez a munka : amikor a tanuló fáradságos szellemi munkával kiépíti a történeti tárgyi tényezőkből a történet örökérvényű igazságait, abszolút valóságát — csakis ez lehet egyedül a munkáltatás helyes jelentősége, és értelmezése a történettanításban. Szünet nélkül viaskodó forrongó történeti ítéletek, értékelések születése ez minden tanuló lelkében. Kétségtelen, hogy a múlt fantázianélküli elmélet síkjában — idegen tőlem. A múlt csak akkor bír rám vonatkozással, csak akkor érdekel, ha az én arcomat, az én örömömet, az én könnyeimet, szóval az én életemet tükrözi vissza. A tanuló számára a múlt alakjai bármily módszeres fogással lopjam leikébe, századok lomtárából
