Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 7. szám - Dr. Belohorszky Ferenc: Az önképzőkör válsága
SOS Dr. Belohorszky Ferenc: Az Önképzőkör válsága. a tanulók érthetően idegenkednek ettől, mégis a rendszer nieglevősége kötelességeket ró az önképzőkörre elsősorban, s így annak is eleget kell tudni tennie. Iskolánkban évenként átlag 7 8 alkalommal kell az önképzőkörnek a nagy nyilvánosság előtt szerepelnie, ami magában véve is éppen elég időt ad előkészületre, próbára, betanulásra egyaránt. Mindezt számításba véve a szakosztályok munkarendjénél már, háromféle változatban könnyebben elő is lehet készíteni, s biztosabb megoldásra lehet vinni. Kétségtelen, hogy ezek az elgondolások, mint az eddigi tapasztalatok is igazolják, rengeteg munkatöbbletet jelentenek a vezetőtanárnak. De távolról sem annyit, hogy ezért ne volna érdemes fáradni. Egy azonban kétségtelen, amint azt Ruhmann kolléga is kiemelte : Nem szabad a vezetőt változtatni évenként vagy akár kétévenként. Mert a változtatás mindig zökkenővel jár, s egy ilyen határozott elgondolás nem valósulhat meg egyetlen esztendő alatt, ahhoz évek kellenek, tapasztalatok, hogy és miként válik be ilyen elgondolás a legbiztosabban és a legjobban. Ha a válságban levő önképzőkört évről-évre kísérletezéseknek tesszük ki, azzal a válság csak eltolódik, meg nem oldódik, sőt mi több, súlyosabbá lesz, ami semmiesetre sem használ, ellenkezőleg, a meglevőjót is megsemmisiti. A vezetőtanár agilitásának, állandó együttműködésének a tanulókkal való szórós kapcsolatának meg kell lennie, s ezért helyesen teszi, ha időnként, havonta legalább egyszer baráti eszmecserére hívja meg a tanulók közül azokat, akiket arra érdemeseknek talál, s természetesen a vezetőséget elsősorban, s ott velük megbeszélést folytat. Én minden héten egy délutánt szenteltem ezeknek a megbeszéléseknek, s meggyőződésem, hogy elsősorban ezeknek a megbeszéléseknek az eredménye volt az a siker, ami új vállalkozásunkat kísérte. Hiába, itt is beválik az a régi pedagógiai igazság : amit mi komolyan veszünk, s szívvel-lélekkel teszünk, ugyanezt az ifjúság is lelkesedéssel karolja fel. Nagy eredmény, s elsősorban a vezető-tanár érdeme azonban az, ha a kör tagjai nemcsak érdeklődtek a munka iránt, s abban résztvettek, hanem ha abból a maguk számára sok hasznot és eredményes nevelőértéket is szereztek. Az, aki magáravállalt egy ilyen fontos és eredményeiben egy életre is kiható intézményt vezetésben s irányításban egyaránt, annak számolnia kell azzal, hogy a mai válságos, vajúdó időkben itt is többet, sokkal többet kell tennie a köz, az ifjúság érdekében, amelynek azonban termő haszna lesz a hazafias munka önzetlen és szolgálatkész vállalásával éppen abban, hogy maradandó értékeket és erőket ültet át az ifjúság leikébe. A tanári feladatnak és hivatásnak úgyis ez az egyetlen és igazi nagy egyéni jutalma. Mindezzel, ha nem is oldottuk meg, hisszük, legalább közelebb vittük a megoldáshoz az önképzőkör válságát, ami kétségkívül megvan, de amin nem szabad túltekinteni, hanem megoldásával feltétlenül foglalkozni kell, éppen pozitív irányban, nehogy a válság elmérgesedve az iskola e nemes szervét halálra ítélje. Nyíregyháza. Dr. Belohorszky Ferenc.
