Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 7. szám - Dr. Belohorszky Ferenc: Az önképzőkör válsága
306 Dr. Betohorszky Ferenc : Az önképzőkör válsága. igen jut egyelőre még hely a középiskolai tanulmányok során. Ilyesmire rámutatott már Ruhmann .Jenő is, amikor a népnyelvi, néprajzi és falukutatómunkára hívta fel a figyelmet éppen az önképzőkörökkel kapcsolatban. S ugyanezzel az elgondolással tartottunk mi is ebben az évben egy néprajzi előadást, amelyen egyik kollegánk, aki maga is ilyen tárgykörben dolgozik, egy előadás keretében hívta fel az ifjúság figyelmét a körben a szabolcsi néprajzi feladatokra. Ugyanakkor pedig a második félévben az önképzőkör ama tagjai számára, akik maguk jelentkeztek, s nagyobb érdeklődést tanúsítanak, tartottunk ketten is heti 1—1 órában irodalmi elemzőelőadásokat. Sziklay kollégám az újabb magyar lírai költészetet ismertette meg a tanulókkal, magam pedig a Bánk bánt olvastam velük, s elemeztük órákon keresztül a tragédia jelentőségét, Bánk tragikumának fejlődését, stb. Persze mondani sem kell, hogy ezek az órák nem egyetemi rendszerűek voltak, amikor a tanár előad, s a diák csak hallgat, hanem élményi alapon folyt, olvasás, megbeszélés alapján, s a tanárnak puszta irányítás volt csak a szerepe. Az érdeklődés ezen szemináriumi órák iránt rendkívül nagy volt, élénk bizonyságául annak, hogy az irodalom iránt lehet kellő érdeklődést kelteni, csak meg kell találni a hozzávezető eszközt. 25 tanulót vettünk fel a szemináriumra, akik szorgalmasan látogatták az előadásokat, ahol pedig semmiféle számonkérés, osztályozás, névsorolvasás sohasem volt. Az eredmény arra ösztönzött, hogy ezeket az előadásokat csak megsokszorozzuk a jövőben is. Ezek a kísérletek végül is azt a tapasztalati meggyőződést adták nekünk, hogy a kezdet helyes volt, az alap, amelyen elindultunk jó és számottevő, hasznothajtó lehet a jövőre nézve is, de még ki kell bővíteni. Bár iskolánkban külön van természettudományi kör, külön szavalókör, ének- és zenekör, sportkör, sakkor, gyüjtőegyesület, mégis az a határozott meggyőződésünk, hogy az önképzőkörben szakosztályokat kell felállítani, s a VI—VII—VIII. osztályos tanulók részére egyetemlegesen kötelezővé tenni a kör valamely szakosztályában való működést. Elvégre a középiskola a szellemi elit nevelőiskolája. Az önképzőkörben ma már nem folyhatik kizárólagos irodalmi önképzés, hanem a humántárgyak körébe tartozó szellemi tudományok, s főként a magyar problematikába tartozó gondolatok elmélyítése, ezeknek a tanulókban való kifejlesztése, ezekre való ránevelés az egyedüli élettel teljes feladata. Ha pedig ezt szem előtt tartjuk, akkor az a heti 1 óra, amit a körben, annak valamely szakosztályában a tanuló eltölt, csak eredményes és hasznothajtó lehet számára is. Mert akit az, ami egy ilyen önképzőkörben folyik, nem érdekel, az nagyon kétségessé teszi, hogy beleillik-e abba a szellemi elitbe, amit ma kinevelni elsőrangú feladat. Az V. osztály tagjai, lévén nagyrészük még mindig erősen a kamaszodókorban, a körben csakis önkéntes jelentkezés alapján vehetnek részt, s mivel számukra a nyilvános szereplés a körben még nem igen lehetséges, természetesen tagdíjat sem fizetnek. Nem így a VI—VII—VIII. osztály tagjai, akik a tagdíjukkal hozzájárulnának ahhoz a költséghez, amit a kör
