Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 1. szám - Dr. Vályi Armand: Hogyan magyarázzunk?
24 Dr. Vali/i Armand: Hogyan magyarázzunk ? folyamán, beleszőve a feldolgozandó anyagot, helyesebben annak alapján, a magyarázat végén : az összefoglalásban maguk a tanulók járulnak hozzá a felvetett kérdések tisztán átlátott megfejtéséhez, így az új anyag feldolgozásának hármas tagozata ; célkitűzés, új anyag feldolgozása, összefoglalás így alakulna : problémák felvetése, magyarázat útján a megfejtés előkészítése — megfejtés. E problémák igen világosak és átlátszóak legyenek az alsó osztályokban, több és több szempontot tartalmazzanak a fejlődés magasabb fokán. Szellemi fejlődés alsóbb fokain a figyelem szétszóródóbb. Korunk legkomolyabb neveléstudományi eredménye a szétszóródó figyelem összefogása az ,,osztályfoglalkoztatás“-ban. Az osztályfoglalkoztatás hasznos módszere gyakorlati jellegű, mechanikus formája a figyelem ösztökélésének. Nem lehet természetesen cél, hanem eszköz az anyagban való elmélyedéshez. Általában az ú. n. közbevető kérdések ne legyenek nagyon gyakoriak, mint fentebb érintettük, ne tagolják, darabolják fel veszedelmesen az órát. Céljuk a figyelem ébrentartása — de nem lekötése ! Csakis a helyes, élvezetes magyarázat kötheti le a figyelmet a tanuló ösztönös fegyelmezettségével kapcsolatban, amelyet a tantárgy szeretete eredményez és a komolyan átérzett kötelességérzet. A közbevető kérdések a tanuló tudattartalmát használják fel, a képek ily feléledése machanikus jellegű, s a gondolkodó értelem munkája a ráemlékezésben nyilvánul meg. Ha ezt túlságosan gyakran, bizonyos megismétlődő módszeres merevséggel alkalmazzuk — nem fogja a figyelmet igénybe venni, motorikussá lesz, elveszíti jelentőségét, s az órát nehézkessé, lendülettelenné teszi. Ettől eltekintve az osztályfoglalkoztatás külső alaki s nem belső tartalmi módja az osztály közös munkára serkentésének. Óvakodnunk kell a merev módszerektől, amelyek nem teremtenek szabad és emelkedett légkört a tanár és tanítvány körül. A közbevető kérdések időszakosan s egyedenként hatnak csak a figyelemre. Legfeljebb annyiban nyilvánul meg az egész osztályban hatásuk, amennyiben a tanulók állandóan készenlétben vannak a „felszólításra“. Túlzottan gyakori ismétlés eredménye, hogy a tanulók gondolkodó tevékenysége csak a közbevető kérdések tartama alatt villan fel erősen, s így oscillálni fog. Amily hasznos az osztályfoglalkoztató kérdések alkalmazása kis mértékben, alacsonyabb tagozatban — époly eredménytelen lesz, ha a magyarázatban a főhangsúly reáterelődik. Részleges eredményű, mechanikus, külső fegyelmező módszerként fog hatni. A tanárnak az osztály bensejében lezajló, állandó-ösztönös gondolkodási tevékenységre, benső figyelemre van szüksége, nempedig fegyelmezésre. Nem oscilláló, ugráló munkára, amely teljes mértékben a kész ismeret- s fogalomkörre támaszkodik, hiszen ez analizáló munka, amely ismeretek bővítésére nem alkalmas, hanem állandó, spekulatív tevékenységre, amely mindenki által érzékelhető, alapvető gondolatcsoporton indul, s szünetnélküli szintétikus szellemi munkával éri el gyümölcsét. Helyes és biztos ismeretek rendszerén, a tantárgy meggyőződésből fakadó szeretetén, ön
